Először nagyon bosszantott és fájt...fizikailag is...
...később enyhült a fájdalom...kívül és belül egyaránt...
Hamarosan ismét visszatérnek a kifelé is dolgos napok...nagyon várom :-)
Írásaim a tapasztalatokból születnek...saját megtapasztalásokból...
Régóta érlelődnek bennem ezek a sorok...de hiányzott hozzá valami...
Kellett hozzá még egy kis katarzis...most lágy katarzisról beszélek...
Nem kell annak mindig dübörögni...
Bár a lélek nyelvén beszélek...de a testen keresztül...
Vannak,akik kételkednek ennek valódiságában és "igazi" hatásában...tapasztalatom szerint gyönyörűen működik...
No...és akkor meg is érkeztünk...
A minap volt egy beszélgetésem...telefonbeszélgetés...
A vonal másik végén egy barátnőm volt...én pedig föltettem azt a kérdést,amit nap mint nap megkérdezünk egymástól...
...hogy vagy?...és vártam a választ...figyeltem és hallgattam...
Kb. 10-15 perces beszélgetés következett ekkor...illetve részemről némi...aha , ja , nahát , tényleg?...vagy ehhez hasonlók szösszenetek...
...és megint megdöbbentem...jelzem sokadik alkalommal...
Megtudtam,hogy miként van a párja...a gyermekei...sőt még a papagája is...mi történik a munkahelyén és az otthonukban...
Egy valamiről viszont semmit sem hallottam...RÓLA...
Ezért ismét feltettem a kérdést...
...Te hogy vagy?
...meghökkenés a vonal másik végén...
...áááá...vele nem történik semmi...
Na persze kiderült,hogy ez nem így van..."összetörte" már magát minden téren...de ez nem számít...
Azt kérdezte tőlem...nem is oly rég...meddig bírom még,hogy ennyire zajlik körülöttem az élet?
Elszégyelltem magam...EGEK...milyen "gáz" lehetek!!!
Aztán persze...ahogyan ez mindig lenni szokott...magamban kerestem a "bajt"...!!!
Talán lehetséges,hogy épp ettől alakultak úgy...ahogyan alakultak a dolgaim...
Aztán némi benti kotorászás után az asztalra csaptam....könyörgöm...hát ÉLEK!!!!
Egész testemben...kívül és belül is ÉLEK!!!
Vannak gyenge pontjaim...amelyek olykor piszkosul tudnak fájni...DE ezzel együtt is ÉLEK!!!
...és örülök,hogy így van...
Önmagamért élek...elsősorban önmagamnak...
Ha jómagam "rendben" vagyok...akkor körülöttem is zömében "rendben" zajlanak a dolgok...
Ha valami kibillent,mert van ilyen...igyekszem mihamarabb "orvosolni" a dolgot...
Valahogyan nem azt érzem,hogy ezek a történések elfogynának...inkább úgy tapasztalom,hogy egyre mélyebbről igyekeznek a felszínre...
Megmérettetésem pedig abban rejlik,hogy mennyi időt töltök együtt velük...mennyi ideig engedem fájni...és milyen hatékonyan tudom magamban gyógyítani...
Nyilván ehhez megvan a magam technikája...jól bevált módszere...és bevallom egyre hatékonyabban tudom működtetni...
Az elmúlt hetek gyógyulási folyamataként...ha testem is megengedte...kimentem a parkba...mindig rácsodálkozom az ÉLETRE :-)
Ahogyan szemlélem a gyerekeket...folyton felkúszik a saját fiaim hiánya...könnycseppeket csalva a szemeimbe...tanulok ezzel is élni...
Rácsodálkozom a kajla kutyákra...macskákra... a rózsák gyönyörűségére és sokszínűségére...mézes illatukra...
...fákra...bokrokra...madarakra...pillangókra...
Jut eszembe...észrevettétek mennyi pillangó van ismét a városban?
Figyelem és érzékelem az embereket...
Zömében sajnos nagyon befelé fordultak..."félek" egyre kevésbé tudják hogyan kellene kifelé is ÉLNI...
Azt mondják..."nem szabad kiadni magunkat"...
...így élnek befelé fordulva és egyre betegebben...
Pirulákat bekapkodva,hogy külső és belső fájdalmaik enyhüljenek...
...hogy lehetőleg ne lássa senki...mi zajlik legbelül...
Ha megkérdezik Őket..."hogy vagy?"...eszükbe sem jut,hogy léteznek...
Nem magukért élnek...hanem mindig másokért...
Mindig...mindenki fontosabb,mint Ők maguk...
Vajon ÉLNEK még?...vagy csak vegetálnak a kifelé még egészségesnek tűnő testükben...miközben belül egyre nagyobb a baj...
Kifelé az agyuk "élteti" őket...monoton irányítással a testük felett...befelé a lelkük tenné ugyanezt...ekkor éreznék a napfényét testükön...az esőt az arcukon...az érintést a bőrükön...a szív melegségét magukban és ott a másik emberben...
Ha képesek lennének észrevenni...HÉÉÉÉ...EMBER!!!
...FEJEDEN KÍVÜL A TESTED IS LÉTEZIK...
Szeretettel : M. :-)
