Az elmúlás pillanatai...szüleinkről... :-)

Ez most egy kicsit más témájú bejegyzés lesz , mint ami az utóbbi időben a "tollamból papírra" vetődött :-)

Más lesz...mert párhuzamosan sok minden történik...

Mivel már egy éve emésztem a gondolatot és figyelem a környezetemet...beszélgetünk is a témáról...úgy gondoltam megosztok belőle néhány gondolatot...

Édesanyám sajnos már jó néhány éve elment tőlünk...
Így ennyi év távlatából néhány hónapja értettem meg...Ő örökre fiatal marad :-)

Édesapám él...lassan 70 éves lesz :-)
Egész életében tetterős férfi volt...mindig jött-ment , ahogyan az életvitele kívánta...
Ma sem látszik rajta a kora...egyszerűen szerencsés géneket örökölt...pedig talán az élet hozzá sem volt mindig kegyes...
Végig élte mindazt , amit jómagam élek még mindig a gyermekeimtől...hatalmas közönyt...
...és a sors "fintora" , hogy ezt éppen Én tettem vele anno...gyerek fejjel...

Amikor a szüleinkre nézünk azt hisszük örökké fiatalok maradnak...
...és bár tudjuk,hogy nem így van...de nem látjuk meg...szándékosan nem akarjuk meglátni...

A tavalyi év két olyan betegséget hozott az életében amibe , más külön-külön is belehalhat...vagy élete hátralévő részére magatehetetlenné válik...
Aput két hónapon belül érte mind a kettő...így a tavaszt , nyarat és őszt ágyban vagy gyógyulással töltötte...kimaradt egy év kertészkedés az életéből...egy év rendszeres szeretetteljes kerti munka...
Csodálatosan felépült...ami elsősorban az otthoni szeretettel teli gondoskodásnak köszönhető...szerintem :-)

Visszakapta a jogosítványát is...tehát elméletileg mindennek vissza kellett volna állnia a régi kerékvágásba...

Látszólag így is történt...új év...egész évben kerti munka...rendszeres mozgás... :-)

De Apu megváltozott...

Valami történt időközben...

Egészsége korához képest most is remek...

Türelmetlenné vált..úgy viselkedik , ahogyan sohasem láttuk...úgy beszél , ahogyan sohasem hallottuk...

Türelmetlenné vált...elsősorban önmagával szemben...az egy év kényszerpihenő kihozta az idősödés jeleit...

...és ezt otthon senki nem vette észre...

Apukánk már nem 40-50-60 éves...hanem közel 70 !

Én voltam az egyetlen , aki sok hihetetlen konfliktus után megkérdeztem , hogy mi az ami bánja...mi történik benne...miért viselkedik úgy ahogyan viselkedik ?

Ezután beszélgettünk a testvéreimmel...4-en vagyunk...
....senkinek nem tűnt fel , hogy Apu megöregedett...?

...és sajnos Apu ezt képtelen elfogadni...

Képtelen feldolgozni , hogy egyszer csak "rászakadt" az "öregség" ...az örök tevékeny férfiból nehézkesebb és kissé ügyetlenebb...darabosabb ember lett...

Ma is egész nap kint van a kertben ha teheti...kertjének csudájára járnak ma is...abban még egy gazt sem láttam életemben...
De mindez már sokkal lassabban megy...több pihenést igényel...

Sokat elmélkedem rajta...mivel is segíthetnék?

A beszélgetésen kívül nem találtam jobb megoldást...jobb terápiát...amiben Ő is partner lenne...

Így ha lehet...megyek...sokkal ritkábban mint azt Én szeretném...

Ahogyan ezeket a dolgokat tapasztalom...egyre világosabb lesz számomra , hogy vannak emberek akik egész életükben nem veszik észre szüleik lassú elmúlását...
Ha betegek lesznek...akkor is csupán a betegség miatti elmúlásra figyelnek és nem veszik észre azt , hogy a testük is természetszerűleg öregszik...legfeljebb a betegség által sajnos gyorsabb a folyamat...

Ahogyan Mi gyermekek örökké gyermekei maradunk a szüleinknek...a szüleink mindig a Mi fiatal szüleink maradnak...

De tudomásul kellene vennünk az elmúlásukat...és figyelni...segíteni kellene nekik...

Meg kellene végre kérdezni Tőlük...mit éreznek , fáj-e valahol...mit éreznek másként az elmúlás miatt...milyen segítséget adhatnánk...milyen emlékeket őriznek magukban...milyen titkaik vannak...(talán ma már elmesélik...)...szóval törődni kellene végre Velük is...

Hát ennyit gondolatébresztőnek...
Itt a tél...jönnek az ünnepek...ennél szebb időszakot el sem tudok ehhez képzelni...
Lássuk meg szüleink elmúlását...mert soha többé nem jönnek vissza...és késő lesz rajta búslakodni...mert remélem azért legalább elvesztésük után vannak , akik búslakodnak az elmulasztott percek miatt...

Szeretettel : M. :-)

Meghitt pillanatok a párunkkal... :-)

Pontosan tíz napja annak , hogy a meghitt pillanatok megteremtéséről elkezdtünk beszélgetni...
Tíz nap...amit meghitt pillanatok között tölthetünk önmagunkkal...

Tíz nap...ami egyre közelebb visz önmagunkhoz :-)

Ma folytatom ennek a sorozatnak a következő két lépésével...

De kérlek benneteket az önmagatokkal való foglalkozást semmiképp se hagyjátok abba...minden menjen párhuzamosan :-)

Ne feledjétek...csupán néhány percről van szó...ha lehetséges...mindennap :-)

Egyre közelebb kerülünk az ADVENT szépséges ünnepéhez....közelebb ahhoz a varázslathoz , ami bizony elsősorban bennünk kell , hogy megszülessen...és majd csak azután a bennünket körülvevő világban :-)

Ahhoz , hogy a varázslat megszülessen...életre keljen...bizony tennünk is kell :-)

Miért ne kezdhetnénk akár már ma...miért kellene vele várni még egy hetet ?
Jómagam tegnap délután megteremtettem a varázslat következő lépését a környezetemben...
Igen nehéz hetem volt....és bevallom zaklatott is lettem így szombatra...
Arra gondoltam,hogy lazítani kellene...

Mindannyian mások vagyunk...így mindenkinek mást és mást jelent a lazítás :-)

Én mint szerintem nagyon sok nőtársam takarításra adtam a fejem...na nem mintha nem csinálnám egyébként...csak ez most más volt :-)

Szóval elővettem a karácsonyi díszeket...gyertyákat...zenét kapcsoltam és nem egészen öt óra alatt varázslat történt :-)

...elmúlt a feszültség és fájdalom...ünnepi díszbe öltözött az otthonom...
Egy héttel Advent előtt...
Bevallom...nagyon meghitt és varázslatos :-)

Javaslom kezdjétek el Ti is...nem fogjátok megbánni :-)

A családnak nagyon fontos , hogy érezzék a biztonságot...és lássuk be ez a feladat bizony a miénk...nőké...anyáké :-)
Bár azt hiszem ne várjunk üdvrivalgást cserébe...de higgyétek el...titkon legbelül hálásak lesznek érte :-)

Foglalkozzunk gyermekeinkkel minél többet...kinek-kinek a saját igényeihez mérten...legyünk velük figyelmesebbek...hogy érezhessék...van egy hely , ahol mindig biztonság várja őket :-)

Azt gondolom eljött az idő arra is , hogy a meghitt pillanatok végre kifelé is irányuljanak :-)

Ezekben a feszült időkben és így év vége felé közeledve mindenkin hamarabb érezhető lehet az ingerültség...a türelmetlenség...egyszerűen fogytán az erőnk...

Ha elcsendesedik a ház itt az ideje a párunkkal is foglalkozni :-)

Először még maradjunk a fürdő varázslatos világánál...

Teremtsünk meghitt pillanatokat a párunk számára...

Figyelem...a férfiak nem feltétlenül kedvelik a "csupa gyertya és illatfelhő" világát...ezért legyünk hát óvatosak :-)
Elég két-három mécses vagy egy-két fehér és piros gyertya a fürdőbe...
Egy forró...habos...hívogató fürdő...javaslom a levendula illatot...diszkrét és mégis pihentető a hatása...
Ha belefér a hangulatba...szólhat lágy zene...de ne erőltessük így az első alkalmakkor még...épp elég szokatlan lehet maga a helyzet is a számukra...
...itt most "négyen vagyunk"...a párod az "Ő gyermeki énjével"...és Te kedves olvasó , aki most a "gondoskodó éneddel" vagy jelen ezekben a meghitt percekben...
Emlékszel hogyan fürdeted vagy fürdetted a gyermekedet / gyermekeidet...?

No itt most éppen ez fog történni...

Kezdjétek a lábainál...sajnos nagyon elfeledett testrészünk...már-már mostoha...pedig nélküle sok minden nem úgy lenne ahogyan van...
Teljes tenyérrel simogassátok a lábait és az arcot egyaránt...a többi testrészt már nem fontos...hallgassatok a belső megérzéseitekre...nem tudtok hibázni :-)
Figyelem...a láb egy nagyon intim terület...ezt ne feledjétek...
Aztán haladhattok fölfelé a testén...ahogyan mindennap önmagatokat is kényeztetitek...
Szívből ajánlom az arcot...kérlek ne felejtsétek ki...nagyon fontos...hiszen az arc érintése sajnos elfeledett...vagy ha mégsem , hát elég ritkán kapja az a szerető anyai érintést...amit gyermekkorunkban :-)
Legyetek viszont egyben óvatosak is...merőben új érzelmek kerülhetnek napvilágra...felelevenedhetnek a régi emlékek...érzelmek...adjatok időt mindennek az egész meghitt együttlét alatt...

Figyeljetek egymásra :-)

Ezeket a pillanatokat ha lehetséges mindennap...de két naponként jó lenne megismételni...végtelen sok stressztől szabadul fel ilyenkor a párunk...hiszen a víznek csodálatos tisztító ereje...míg az érintésnek gyógyító ereje van :-)

Párhuzamosan pedig maradjon meg a "meghitt pillanat gyakorlata önmagunkkal" is :-)

Ezt a gyakorlatot a párunkkal egy-három hétig javaslom...attól függően , mennyire távolodtatok el már egymástól és mennyire vagytok elszokva ezektől a meghitt percektől...aztán hamarosan "bemegyünk" a hálószobába...


Érkeznek hozzám visszajelzések...ha van kedvetek írni Nekem...szívesen venném...beszélgethetnénk is róla...
Minden elérhetőségen rajta van a www.noivarazs-marcsi.hupont.hu  oldalamon...természetesen privát levelezésre gondolok...hiszen igazán bensőséges pillanatokról van itt szó :-)

Szívből kívánom , hogy boldog és felszabadul perceket töltsetek most már a párotokkal és gyermekeitekkel is :-)

Szeretettel : M. :-)

Meghitt pillanatok önmagunkkal... :-)

Az elmúlt időszak történései...az új munkám helyszíne ...a hozzám fordulókkal való beszélgetések és a saját megtapasztalásaim különleges gondolatokra és tettekre sarkalltak...

Önmagunk szeretete a legfőbb és legfontosabb dolog kellene,hogy legyen ezekben a próbatételekkel teli világban...
Ezzel a kijelentésemmel úgy érzem nem leszek túl népszerű...de bevallom mégis így érzem...így hát miért is lennék álságos...


Oly sokszor hallottuk már...itt és ott , hogy minden onnan kezdődik , amikor is felmerjük vállalni önmagunk szeretetét...
Ez valóban nagyon szép és főként igaz...DE roppant könnyű ezt mondani...és nagyon nehéz "csinálni"...

Kezdődik mindjárt azzal..."hogyan is kezdjünk hozzá?"
Tudom , hogy ez így nagyon "kockára" sikerült kérdés...de valahogyan "kezdeni" kellene...

Jómagam a felnőtt énemtől indultam amikor elkezdtem...ez szerintem sokkal nehezebb , mint amit az utóbbi időben felfedeztem...

Van egy kicsi története a dolognak...erről írok néhány szót , hogy jobban érthető legyek...miért is javaslom most az elindulást innen...

Anno...amikor elváltam sok-sok fájdalmas folyamaton mentem keresztül...sok mindent és sok mindenkit veszítettem el...

Ahogy múltak az évek...rájöttem , hogy mindenkiben kell , hogy legyen szeretni való rész...

Kerestem a volt férjemben...nagyon kerestem , hogy miért is tudnám most szeretni , azok után amik történtek...de nem találtam semmit...
...és akkor egyszer csak bevillant hosszú idő után...keressem a 'gyermek énjét'...

Számomra itt lett meg , amit kerestem :-)

Ma is azt mondom , hogy nagyon nehéz egyik napról a másikra meghitt pillanatokat találni önmagunkkal...ha már évek óta nem foglalkozunk azzal , aki bennünk él...

Sokszor ajánlottam azt a módszert , amit jómagam követek már egy ideje...függetlenül attól , hogy tapasztalatom szerint hihetetlen megélésekben és felismerésekben volt általa részem...

Jómagam segítséggel ezeket a helyzeteket tudtam kezelni , mert volt hozzá bátorságom és nyitottságom...de ez nincs meg mindenkinél...ami persze cseppet sem baj :-)

Azt hiszem ha most elkezdjük ezt a gondoskodást önmagunkkal kapcsolatban...tavasszal az új élet születésére már teljesen újjászülethetünk mi is...

A másik módszert...amit ajánlok újabban a barátaimnak...az óvodában való munkám is ihlette :-)

Csodálatos dolog ennyi csillogó szemű és szép reményű gyermek között dolgozni :-)

Mivel a volt férjem esetében a 'gyermeki énjében' találtam meg az általam szerethető lényt...és látom az ovi lurkóit...azt hiszem itt nagyot nem hibázhatunk :-)

Kezdjünk mindent a saját gyermeki énünknél...

Teremtsünk meghitt pillanatot a magunk számára...
Húzódjunk el kicsit a fürdőszobánk meghitt fényei közé...
Gyújtsunk fehér és piros gyertyákat...ha tehetjük...
Engedjünk egy kád forró fürdőt...legyünk ketten...Én és a gyermeki énem...esetleg szóljon lágy zene...

Emlékezzünk...emlékezzünk arra milyen meghitt pillanatokat éltünk át szüleinkkel , amikor az est fénypontjaként fürödni "mentünk"...
Álljunk meg néhány pillanatra...adjunk időt az emlékeinknek...

Aztán haladjunk tovább...

Haladjunk tovább saját gyermekeinkkel történő fürdetések időszakára...
Álljunk meg néhány percre...engedjük az emlékeket a felszínre jönni...

Most emlékezzünk a bennünk lévő gyermekre...vajon Ő vágyná ezeket a meghitt pillanatokat?...
Engedjük felszínre törni a vágyakat....vajon gyermeki testünk és lelkünk vágyik erre a gyengédségre?

Hát persze , hogy vágyik...

Akkor adjuk meg neki...amire már oly rég óta sóvárog...töltsünk kettesben egy kis időt...
Fürödjünk meg...fürdessük meg minden testrészünket...ahogyan annak idején velünk tették a gondoskodó szülői kezek...és ha már mi magunk is szülők vagyunk...ismételjük meg...ahogyan ezt a gondoskodást mi magunk a gyermekeinknek adjuk/adtuk meg...

Ha tiltakozás van bennünk...engedjük el...ez az "agyunk műve"...
Ha a szívünk van jelen a pillanatban...ezek a dolgok minden gátlás nélkül...szívünkből jönnek...
Engedjük , hogy megéljük a törődés...a szeretet...a gondoskodás perceit...

Adjunk időt magunknak...

Csupán néhány percről van szó...és mint tudjuk...a víznek és a mosdatásnak komoly megtisztító ereje van... :-)

Adjunk magunknak három hetet ebben a gondoskodásban és figyelemben...

Három hét után gyökeres változásokat fogunk tapasztalni önmagunkon...és a bennünket körülvevő családtagjainkon :-)

Hozzuk vissza a meghitt perceket a családok életébe...hozzuk vissza a hálószobáinkba...hozzuk vissza a szeretet valódi erejét , hogy minél könnyebben tudjuk a mindennapok kihívásait kezelni :-)

Sok boldog percet kívánok a Velem utazóknak...hamarosan folytatjuk :-)

Szeretettel : M. :-)

Különleges napokat élünk... :-)

Most néztem...épp egy hónapja kerültek fel gondolatok az oldalra...és az sem Tőlem származott...
Valahogy nem jöttek...
Végtelen sok dolog történt velem és bennem az elmúlt hónapban...de nem kívánkoztak kifelé...
Hihetetlen érzékenységet tapasztalok....
Bevallom először nagyon megijedtem...még akkor is ha igen régóta másfajta figyelemmel élek a világban...
Elég rémisztő az a perc amikor utazom a városban...és egyik pillanatról a másikra jön bennem valami gondolat...még rá is csodálkozom..."hát ez meg honnan érkezett?"
...aztán jön egy telefon...egy telefon attól az ismerőstől , akivel kapcsolatosan az imént a gondolat érkezett valahonnan...és szóról-szóra elmondja mindazt , amire néhány perce éppen rácsodálkoztam...
...és ezek az érzékelések ismétlődnek napról-napra...egyre sűrűbben...egyre erősebben...
Bevallom...komolyan megijedtem...mi több...egyre aggasztóbbnak tartottam a dolgot...

Vajon kezdek megőrülni????

Aztán szeptemberben egy ismerősöm , akivel már rég nem találkoztam...ismét részese akart lenni az életemnek...még beszélgettünk is telefonon...de mivel mindketten igen elfoglaltak vagyunk...a dolog ennyiben ki is merült...

Míg nem egyre többször ébredtem fel éjszakánként azzal , hogy ez az ismerős gondol Rám...

Aggódtam...de hagytam egy hónapig a dolgot...remélve , hogy "majd elmúlik"...jelzem...nem múlt...épp ellenkezőleg...

Hozzá kell , hogy tegyem...egyre szótlanabbá váltam...még akkor is ha jól éreztem magam a bőrömben :-)

...eltekintve ettől az "apróságtól"...

Egy hónappal később döntöttem...beszélnem kell az ismerőssel...ez nem mehet így tovább...

Mivel abban biztos voltam , hogy magát a történést bátran elmondhatom neki...épp úgy ahogyan történt , mert nem hív Rám orvost...hát beszélgettünk...
Nem csak arra a kérdésemre kaptam választ , amit fel is tettem...hanem arra is , amire csupán gondolatban volt még időm a beszélgetés kezdete óta...
Megérzésem minden pillanata igaz volt !

Az , hogy a testvéreimmel , Édesapámmal...a családommal...gyermekeimmel ezek a dolgok mindennaposak ez számomra egyértelmű...még akkor is ha nem kifejezetten spirituális beállítottságúak néhányan...és nem is adunk rögtön hangot ezeknek a furcsa kommunikációknak :-)

De azt...hogy számomra viszonylag idegen emberekkel is működhet ez a fajta "kapcsolat"...eddig csupán csak könyvekben olvastam...hittem , hogy lehetséges...de nem tapasztaltam...

Ma már igen...és a barátaimmal is működik :-)

Egy röpke pillanatra megfordult a fejemben...egek...lassan nem kell telefonszámlát fizetnem? :-)

Tapasztalataim szerint nem csak azokkal kapcsolatosan működik , akik életüket spirituális oldalról is élik...hanem másokkal is :-)

Szóval...különleges időket élünk :-)

Aztán ezzel párhuzamosan van még "egy kis változás"...

Valahogy úgy érzem...minden felgyorsult...
Na jó...ez már régóta így van...de most valahogy akkor is másként történnek az események...

Azt tapasztalom , hogy "a pénzügyi világ az utolsókat rúgja"...olyan ez , mint amikor ránk akarnak valamit kényszeríteni...valamit , amit mi nem akarunk...és egyre erősebben...

...ereje épp attól függ , hogy mi mennyire állunk ellent...

Fogalmam sincs mi lesz majd azután... ha valóban megtörténik...de valahogyan nem is érdekel...egyszerűen hagyom , hogy történjenek a dolgok körülöttem...az életemben...
Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni , amit csak tudok...bizonyos dolgokkal kapcsolatban , de belerokkanni...bele betegedni az esetleges nyomásba nem fogok !

Egyik napról a másikra azt tapasztaltam , hogy érdektelenné váltam bizonyos dolgokkal és emberekkel kapcsolatosan...
Aztán ahogy múlnak a napok rájöttem...ami eddig fontos volt...ma már nem biztos , hogy az...vagy épp nem úgy ahogyan eddig...

Fura dolgok ezek...

Akkor éreztem magam így legutóbb , amikor Édesanyám egyik napról a másikra elment...
Hónapokig tartó mély állapot volt...

Akkor azt GYÁSZnak neveztem...
De akkor ma mi lehet?

Amikor nem tudok valamit pontosan "megmagyarázni"...mindig azt mondom viccesen..."hát ilyenek a bolygóállások"... :-)

De azon túl , hogy megnézem Jenő ( Kalo Jenő ) aktuális kisfilmjét minden héten...akkor sem tudom milyenek a bolygó állások...fogalmam sincs mi zajlik  a világban és azon kívül...

Kedves Jenő...MI TÖRTÉNIK ? 

"Csak" azt tudom...valami zajlik bennem...valami nagy változás már egy ideje...és egyre inkább a felszínre kívánkozik...

Különleges napokat élünk...

Szeretettel : M. :-)