...hogyan is kezdjem......vagy éppen honnan...
Gondolkodom...
Aztán kikapcsolom a gondolatokat is...nem agyalok...írom , ami jön...
Így szokott ez zajlani bennem...
Ha "észből" szeretnék valamit a világra hozni...nem sok köszönetben van részem...
Ám ha hagyom magam sodródni...annál nagyobb a lehetőség...
Most sodródom...sodródom az árral...az ujjaim sorra ütik a billentyűket...
Megtisztító felismerés...ez a mai cím...
Egy hete...folyamatosan zakatolt a fejemben...útban az ovi felé...már-már zavaróan...
Akkor ért véget...amikor papír és toll híján elővettem "okos telefonom" jegyzet részét...és "jegyzetelni" kezdtem...életemben először...
Fogalmam sem volt mihez kezdek majd ezzel a két szóval...de végre...csend lett és nem zakatolt tovább...
...MEGTISZTÍTÁS...erre a szóra rögtön a só jutott eszembe...a Parajdi só...de valahogy most azt érzem...nem erről van szó...itt valami más van a levegőben...
...aztán a FELISMERÉS...no itt már voltak ötleteim...
...és szép lassan elérkeztem a Meghitt pillanatok terápiámhoz...
Gyakorolok...gyakorolok...már a finisben vagyok...vagyunk...
...és mivel része a mindennapjaimnak...az enyémeknek is...jönnek a felismerések...
Ez egy különleges csomag lesz...egy különleges meditáció...bár szívem szerint nem is nevezném annak...
...mert a szó szoros értelmében nem is meditáció...
DE nem tudom minek is nevezhetném?...
Miközben ezeket a gyakorlatokat...meditációkat végzem...egyre jobban szeretem önmagam...és erre biztatok másokat is...a magam lehetőségeivel...
Minél többet alkalmazom...annál hevesebben törnek fel bennem a régi sebek...
A régi jól elnyomott sebek...a régi magammal hozott beidegződések...talán szépmamám...dédmamám...nagyikám által megoldatlan , életeken át cipelt fájdalmaik...és csatlakozhat hozzájuk Édesanyám...hiszen már nincs közöttünk Ő sem...
A terhet "letették"...
Ránk hagyták...
Nem szándékosan van ez így...egyszerűen...EZ AZ ÉLET TÖRVÉNYE...
De Én már nem akarom ezt a terhet cipelni...nem akarom megnyomorítani az életemet...és nem szeretném tovább adni sem...
Nekem is jogom van a szép és boldog élethez...
Ahogyan átélem fürdés közben a szeretet mélységét...szinte belém hasítanak a felismerések...
Ahogyan érzékelem Édesanyám simogató...engem simogató kezeit...elérzékenyülök...
Furcsa világba kerülünk ilyenkor...ha engedünk a pillanatnak...ha nem befolyásoljuk...és nem akarunk irányítani...
Engedjük , hogy magával ragadjon a múlt...jelen...és talán a jövő is....
Ez itt mind egyszerre...
Vannak pillanatok , amikor nevén tudom nevezni azt , ami felfelé törekszik...de van amikor névtelen marad...
Eleinte mindenáron tudni akartam mi minden jön fel...
De ma már tudom...nem kell mindig néven nevezni...
A gyógyulás ettől függetlenül is működik...
Ugyan honnan is tudhatnám teljes valóságban mi történt a szépnagyival...dédnagyival... ?
Nagyikámról már lehetnek sejtéseim...és Anyuról is...
De ezek csupán sejtések...az Ő titkaik...és maradjon is az övéké...hiszen benne van a szóban...titok :-)
Szóval...ahogyan haladok végig a testemen...olyan pillanatokat tapasztalok , hogy elakad a lélegzetem...
...hol sírás...hol kacagás...hol néma együttérzés kerít a hatalmába...
Miközben..."csak" fürdöm...a saját kádamban...
Minél tovább alkalmazom a Meghitt pillanatokat...annál mélyebben járok magamban...annál mélyebbről törnek felszínre az érzelmek és érzések...
Olykor mint a vulkán, amikor sok éves alvás után életre kel benne a tűz...és egy pillanat alatt beborítja fényével az égboltot...
Így jönnek a felismerések...és általuk a gyógyulásom...
Terheimet átadom a víznek...
Egyre inkább érzem...milyen csodálatos és megismételhetetlen teremtménye vagyok Istennek...
Milyen sok hiába való energia és idő ment rá az életemből , hogy ezt elnyomjam magamban...
...hogy teret adtam a társadalom elvárásainak...az engem körül vevők elvárásainak...hogy meg akartam felelni mindenkinek...
Épp "csak" Önmagamat nem vettem észre sohasem...
Milyen sok szenvedést okoztam ezzel magamnak és másoknak egyaránt...
Milyen kár volt...
Nos a Meghitt pillanatok Terápia ehhez nyújt hamarosan segítséget másoknak is...
Felhasználva a víz csodálatos erejét...Édesanyánk emlékét...az illatokat...és nem utolsósorban a Teremtő szeretetét...
Nos...erről szólt Nekem a "Megtisztító felismerés"...
