Erre a kérdésre ébredtem...
Sokszor előfordul...majdnem napi szinten...
Valakire vagy valamire ébredek...
Szép ébredések...
Sokszor kérdeztem és kérdezem magamtól...vajon Én generálom...vagy az a másik valahol a világban ?
Nem is oly régen rögtön rávágtam volna...biztos az a másik...valahol a világban !
Na persze...de akkor kitől valók a kérdések ?
...azt hiszem...belőlem jönnek...
...vagy mégse... ?
Belőlem is...és valahonnan a világból...attól a másiktól ?
...mindkettőnktől...valahonnan mélyről... ?
Az utóbbi hónapok és hetek kérdései ezek bennem...
...nem ismerem még a választ...
Szóval..."Mit érzek akkor...ha azt mondom...S Z E R E T L E K ?"
...régen...semmit !
...de ma már másként van...határozottan másként van !
A történet már ismerős lehet...a Meghitt Pillanatok születéséhez kötődik...
Számomra olyan ez mint az olvasás...
Hasonlatként...talán ezt használnám...
Nagyon szeretek olvasni...vannak időszakok , amikor egyszerre 4-5 könyvet is olvasok...
...de ezek az írások nem az enyémek...sőt olykor még csak meg sem közelítenek engem...
...hogy miért írom ezt ?
Vannak emberek...körülöttem is...elég sokan , akik szintén szeretik a könyveket és sokat...sokfélét olvasnak !
A könyvek által "megszerzett élményeikről" viszont "magukéként" beszélnek...miközben hangsúlyozzák...olvasták a történetet...
Hatalmas kettősség...
Azt mondják...olvasottságuk "kell" az általános műveltséghez !
...de minek ha nem ültetik át a valóságba????
Kívülállóként tekintenek még a saját életükre is...?
Nem tudom...és nem is tisztem ezt megállapítani...de bevallom szoktam olykor feszegetni a húrokat különféle kérdésekkel...
...mert valami furcsa érzés motoszkál bennem ilyenkor...
Minek olvasnak az emberek több szobányi könyvet egész életük alatt...ha semmit sem tesznek belőle
magukévá ?
Valóban annyira fontos az "általános műveltség" ?
Ki találta ki ezt a kötelezőnek tűnő...és emberek millióinak életét "megkeserítő" megfelelni vágyást ?
Verseny talán?...de kivel is ?
Önmagammal...a társadalommal ?
Bevallom...nem tudom !
Egyet tudok viszont bizonyosan...ha engem csupán az "általános műveltség"-nek való társadalmi megfelelés motiválna...szerintem többé nem olvasnék...vagy sokkal kevesebbet !
Igyekszem minden könyvet kellő nyitottsággal olvasni...és "kivenni" "magamévá tenni" belőle mindazt , ami megfog...ami nekem szól...hiszen ezeket a könyveket jómagam választom...önmagam számára...még akkor is , ha kezdetben nem mindig érzem az olvasási motivációm lényegét...
Igyekszem apró részleteit életem részévé tenni...
Ehhez viszont valami varázslatnak kell történnie...
...és már tudom is mi az...
Valahogy úgy van ez bennem , mint a közhelyként emlegetett...szajkózott mondatokkal...
...meg kell , hogy érintsen..."szíven kell ütnie"...
Csak ekkor válik a részemmé...elönti testemet a melegség...valami különleges forróság...
A "nahááát"...felfedező érzése !
Gyönyörű és egyben csodálatos...ugyanakkor fájdalmas érzés is lehet...talán ebben van az értéke !
Anya vagyok !
Egy olyan Anya , aki átmenetileg "nem tudja gyakorolni" anyaságát...
Néhány hete azt mondta nekem valaki...hozzám vágta a kifejezést , hogy "Te már nem vagy Anya!"...mert nem gyakorlod anyaságod!
Hmmm...erős és durva kijelentés...szíven ütött...
Éppen úgy , ahogyan egy könyv olvasásának hatására magamévá válik belőle akár egy sor is... !
Gondolkodóba estem...és utazni kezdtem...önmagamba...
Amikor sok év után rendeződni látszott kapcsolatom a fiaimmal...valami különleges nyugalom szállta meg a szívem...
Amikor ez megint felborult...átmenetileg a nyugalom is felborult...
Kölcsönösen bánthattuk egymást...jogos volt a fájdalmunk !
...még akkor is , ha semmi sem volt "szándékos"...
Aztán az idő múlt...és bennem is változtak az érzelmek...
Részükről...harag és düh van talán még jelen...de remélem ez változni fog...
Részemről viszont valami különleges dolog történt...
Ha a gyermekeimre gondoltam...minden esetben valami különleges...egyszerre fájó...mégis csodálatos érzelem öntötte el a testemet...valami különleges melegség...ami a szívem felől indult és végig áramlott a testemen...minden külső látható történés nélkül...
"Csak úgy" bennem...láthatatlanul maradva a szemek számára...
Aztán , ahogyan vizsgálódtam magamban...rá kellett eszmélnem , hogy gyermekeim felé a szeretetem az újabb szakadást követően sem enyhült...sőt...
...még erősebbé változott !
Talán ez lehet az anyai "feltételnélküli" szeretet lényege?
Nem tudom...
Mint ahogy azt sem , milyen lehet az apai szeretet...
Nem tudok apaként érezni...csupán könyvekből vett idézeteket tudnék említeni...de azok nem az enyémek...
De egyet viszont biztosan tudok...napról-napra erősebbnek érzem!
Bár fizikálisan nincs kapcsolat közöttünk...lelkünkben viszont igen...ezt a fajta "a szem számára láthatatlan" kapcsolatot közöttünk nem bánthatja és tilthatja meg senki...
Olyan ez , mint a felismerés...amitől a homlokunkhoz csapunk...
A szeretet lehet a felismerés...vagy minden felismerés légyege a szeretet maga ?
Megfigyeléseimben odáig jutottam , hogy felfedeztem...épp így érzek , amikor ránézek Málna nevű macskámra és az ölembe kucorodik...vagy átölelem a gyerekeket az oviban és ők viszont ölelnek...amikor átölelem barátaimat a találkozásaink alkalmával...sőt viszonylag távolabbi ismerőseimet ha találkozunk és öleléssel köszöntjük egymást...
Ha gondolok bizonyos emberekre , akiknek lénye valamiért fontos lehet számomra...akkor is melegség önti el testemet a szívemet...de ez sem minden esetben...
Akkor viszont nem , ha találkozásaimban nincs jelen az érintés valamely formája...vagy jelen van ugyan...de csupán felőlem érkezik vágy az érintésre a másik fél felé...
A másik oldalról valami blokk lehet jelen vagy hiányzik valami szál közöttünk ?
Nagyon érdekes és szép megtapasztalások ezek...ezer és ezer újabb kérdést felvetve bennem...
Röviden....ezt érzem , amikor azt mondom S Z E R E T L E K !
