A rituálék fontossága életünkben... :-)

 Akik személyesen ismernek vagy éppen a Barátaim tudják,hogy van "néhány mániám"...

Ilyen többek között a házi oltár...és a rituális fürdetés...mosdatás...

Tegnap volt életem első Meghitt Pillanatok Intim Csoportjának "első utazása"...

Gyönyörű volt... :-)

Gyönyörű és olykor fájdalmas utazásnak nézünk elébe mindannyian...
 
Természetesen...mindig , minden lehetséges helyen hangsúlyozom a házi OLTÁR szentségét és fontosságát...
Így tegnap is...

Megkérdezték,hogy imádkozom-e az oltárak előtt?...(mert az otthonomban több is van...)

Válaszom...nem mindig...és nem minden esetben...

Véleményem szerint maga az OLTÁR léte már egy ima...
Mikor felmerül egy oltár készítésének igénye bennünk...már az maga az IMA!
Aztán a hely kiválasztása..."a téma" ami köré és amiért létre jön...maga az IMA!
A készítés rituáléja...maga az IMA!

A friss virágok napi gondozása az oltáron...maga az IMA!

...és ha még ehhez igényünk van...vagy igényem van az imára...IMÁDKOZOM...

Mindig azért,ami a következő lépés az életem útján...
...vagy azért,mert érzékelem és tudom merre haladjak...vagy mert éppen nem...

Aztán magáért a HÁLAért...mindazért,amit így vagy úgy kapok...

Tegnapi gyakorlataink része volt a rituális mosdatás is...

A Parajdi sós kezelésemben jómagam is alkalmazom...és varázslatos a hatása...
(bővebben: www.noivarazs-marcsi.hupont.hu/6/parajdi-sosdioolajos-tisztito-kezeles)

Varázslatos...tisztító hatását érezhettük mindannyian,olykor sírás formájában a felszínre törni...
A megéltek...átéltek és visszajelzések alapján helye van ennek is az életünkben!
Helye kellene,hogy legyen...ahogyan az ősi népeknél...más-más kultúrákban...földrészeken helye van ma is!

Vissza kell hozni mindennapi életünkbe...visszaállítani fontosságát...magát a rituális készülődést...és az együtt töltött perceket...
- önmagunkkal
- gyermekeinkkel
- párunkkal

Gyönyörű...varázslatos világot...intim pillanatokat és perceket hozva ebbe a rohanó...mesterségesen felgyorsított világunkba...

A fürdéshez az alkalomnak megfelelő illatokat választhatunk...tekintettel,hogy kivel töltjük a varázslatos perceket... :-)

Íme egy kis Recept : 
- mécsesek és gyertyák fénye...
- keverjünk el 5-10 csepp illóolajat 1 evőkanál tejben, tejszínben ( ha muszáj...habfürdőben) majd a keveréket adjuk a fürdővízhez...
- halk , lágy zene...minden a másik fél igényeihez is igazítva...
- mosoly...gyermeki kacagás...érintések...símogatások...Meghitt Pillanatok...

Szeretettel : M. :-)

Elengedés...immár annyiszor...de most MARCSISAN...

Elengedés...


Oly sokszor halljuk ezt a szót manapság...főként ebben az időszakban...
November közeledtével még inkább előtérbe kerül...


Pedig nem csak ilyenkor...ENGEDÜNK EL...

Az év többi napján is...percről-percre...mindig!

Akkor is ha ez nem válik tudatossá bennünk...



ELENGEDÜNK...

...amikor este megpihenünk...elengedjük az elmúló napot...

...amikor családi vagy baráti találkozókon , beszélgetéseken , ebédeken veszünk részt és a végén szétszéledünk...

...attól a perctől kezdve,hogy gyermekeink megszületnek...folyton elengedünk...

...szerelmeinket is...kik jönnek-mennek az életünkben...(kevés kivételtől eltekintve...többnyire...)

...családtagjainkat...szüleinket...barátainkat engedjük el életünk folyamán...távozzanak örökre a földi létből...vagy csupán a mi személyes életünkből...

...akár egy munkahelyet...hiszen nem mindig önszántunkból távozunk...


ELENGEDNI számomra annyit jelent...mint TALÁLKOZNI...

Találkozni Valakivel vagy valamivel,amely ilyen vagy olyan élménnyel gazdagította  személyemet...


ELENGEDNI annyit jelent...mint SZEMBENÉZNI...szemébe nézni...meglátni Valakit vagy valamit...

Minden és Mindenki , akivel valaha találkozunk később ELENGEDÉSünk gyötrelmes "tárgyává" is válhat...


Gyötrődünk...mert RAGASZKODUNK...

...ragaszkodunk a közösen átélt élményhez...
...egy könyvhöz,melyben szívünknek kedvessé vált történetről olvastunk...

Gondoljatok csak vissza...mennyire nehezen teszünk le egy ilyen csodás könyvet...

Oly annyira,hogy ha nem a miénk...nyomban meg akarjuk vásárolni...legyen a birtokunkba...valamiféle biztonság érzetet adva...!


Lássatok csodát...ekkor is ELENGEDÜNK !!!


ELENGEDNI...annyit jelent,mint MEGÉRTENI...

...megérteni...és tovább lépni...

Továbblépni ha felfedeztük...dolgunk ezzel végére is érkezett...(elfogytak a könyv lapjai...)

Hagyni,hogy "új könyvek" találjanak Ránk...engedni,hogy megérintsenek...tovább keresgélni a "könyvespolcon"...majd ismét "visszatenni őket a könyvespolcra"...


Az ÉLET egy örök körforgás...melynek mindennap része az ELENGEDÉS...


Gondolom észrevettétek...nem említettem a HALÁLT...a KAPCSOLATOKAT...

Szándékosan...

Erről már oly sokat lehet olvasni...könyvek százait...

Nem szeretnék újat írni...

CÉLOM annyi volt mindössze,hogy felhívjam a figyelmet az ELENGEDÉS sokszínűségére...

...hogy figyelmet kapjanak a hétköznapok...a benne átélt történések...egy mosoly az utcán a szembejövő idegentől...aki aztán tovább megy...

Soraimmal csupán azt szeretném ha kicsit másként is szemlélnétek az ELENGEDÉST...ha tágulna ez a kör...

...és ha már egy van az olvasók között , aki megérti és felismeri...ÉRDEMES volt leírnom a soraimat...


November 1.-től ELENGEDÉS CSOPORT indul a Női Varázs keretein belül...melyre mindenkit várunk,aki hívást érez...


Bővebben a következő linken olvashattok róla :

www.noivarazs-marcsi.hupont.hu/48/elengedes-csoport


Szeretettel : M. :-)

Kedves Péter :-)

Különleges bejegyzésnek ígérkezik ez a mai...

Különlegesnek,mert egy beszélgetés indította el...

Egy beszélgetés,amely egy közösségi oldalon kezdődött...bizonyos idézet megosztása következtében...

Íme az idézet: 

"Amikor sérelem ér bennünket, sóvárgunk az ölelésre, máskor viszont van, hogy azt szeretnénk, ha hozzánk se érnének. Hangulatunktól, lelkiállapotunktól és sok egyéb tényezőtől függ, hogy egy adott esetben milyen érintésre vágyunk."

Idézet : Gary Chapman : Egymásra hangolva

...és hozzá a kérdés:

  És ezt folyamatosan tudja követni a partner is?
És ha Ő is u. Olyan " fázisban:" van...??

Kedves Péter

Úgy kezdem a levelemet...mintha egy régi jóbarátnak írnék...pedig nem vagyunk azok...igazából nem is ismerjük egymást személyesen...csupán a Női Varázs oldalam olvasójaként beszélgetünk :-)

A nap folyamán sokszor gondolkodhattam az Önhöz írandó soraimon...

Régóta motoszkálnak már bennem a mondatok...de valahogy mindig hiányzott hozzá valami...

Valami...amitől kedvet kapjak az írásához...

...és hát az Ön jóvoltából megérkezett "A Valami"...

Köszönöm :-)

Ha megbocsátja nekem...nem kezdeném most a kályhától...hiszen a sorsomról...írásaimban olykor-olykor csöpögtetek...és untatni sem szeretném...

Saját életem...kezeléseim és a Női Varázs keretein belül folyó csoport foglalkozások (tehát a tapasztalatok...) rámutattak számomra arra...mennyire "elkommunikálunk egymás mellett"...

Tapasztalataim szerint két alapvető fontosságú dolognak kell meglennie ahhoz,hogy értelmet nyerjen mindenféle kapcsolati krízist meggyógyító folyamat elkezdése...

- az első a SZÁNDÉK!...afelől,hogy mindannyian egyként szeretnék a kapcsolatot meggyógyítani...vagy ÉLETBEN tartani...

- a másik pedig a NYÍLT,VILÁGOS FÉLELMEKNÉLKÜLI KOMMUNIKÁCIÓ!

Ha a kettő közül bármelyik is hiányzik...tapasztalatom szerint sikertelenné válik a közös munka...

Amikor két ember között megbomlik ez a fajta bizalom...elillan az EGYSÉG!

Vélt vagy valós sérlemeiket nem merik a másik tudomására hozni,mert félnek...

...hogy mitől?

- félnek...mert azt hiszik,hogy elveszíthetik a másikat...(pedig már lehet,hogy rég megtörtént...)

- félnek a társadalom kirekesztésétől...(ez napi szinten megfigyelhető...)

- félnek az anyagi bizonytalanságtól...a jövőtől...(pedig már rég nincs igazi jövőképük...)

- félnek Önmaguk megismerésétől...(félnek a bennünk élő "sötét oldaltól"...)

- félnek,hogy épp olyan sebezhetőek...mint a másik fél...(és inkább meg sem nyílnak...mondván így nincs sérülés sem...)

...sokáig sorolhatnám még...mi okozza az "elkommunikálás" szíveket mardosó fájdalmait...

Ha nehéz életszakaszban vagyunk...(és ez bizony elég sokszor előfordul manapság...)de megfelelően beszélgetünk egymással...nyíltan kimerjük mondani érzelmeinket...érzéseinket...egyszerűen NINCS MITŐL FÉLNÜNK!

Ha rendszeres beszélgetéseink alkalmával tisztában vagyunk a másikban dúló viharokkal...az Őt foglalkoztató nehézségekkel...vagy éppen az általa megélt örömökkel...sikerélményekkel...NINCS OKUNK AZT HINNI,HOGY... !

Pontosan tisztában vagyunk egymással...

Ha mindkét fél élete éppen egy nehéz szakaszban van...(mert ez is igen gyakori manapság...)...és úgy érzik, ami eddig remekül sikerült és működött...az most a nehézségek által...(mindkét fél feszültebb állapota miatt...)számukra nem kielégítő...azaz "elkommunikálnak" egymástól...érdemes külső segítséget kérni...

Ebben az esetben szinte mindig garantált a siker...hiszen mindketten vágynak ismét a harmónikus beszélgetésekre...a nyíltságra :-)

Egy SEGÍTŐre gondolok...nem pedig "megmondó emberre"...

A SEGÍTŐ apró gyakorlatokkal...feladatokkal visszasegíti a külső tényezők által befolyásolt...eltérített feleket egymáshoz!

Kérdésekkel motivál...egymásfelé fordítja az "eltekintő" feleket...

Ha megfigyeli...levelemben szándékosan nem említettem házaspárokat...együtt élő párokat...kapcsolatban lévő párokat...és még sorolhatnám a viszonyokat...

Hiszen azt tapasztaltam,hogy ezek a folyamatok jobbára minden kommunikációs kapcsolatot...a maga módján képes orvosolni :-)

...és számomra ez benne a gyönyörűség :-) 

Szívből remélem...kielégítő az Ön számára a válaszom...

Nyilván nem lehet teljesen körültekintő és mindenre kiterjedő...hiszen ez levelezés...

2015. január hónaptól tervezek egy több napos...kommunikációval kapcsolatos csoport indítását...

...de előtte még szeretném ha az ünnepek olykor feszült légköre...döntésre "kényszerítené" az arra rászorulókat...

Válaszomat a legjobb tudásom és körültekintő tapasztalataim szerint adtam...

Szeretettel : M. :-)

 

Van egy titkom...

Van egy titkom...

Kinek nincs...?
...sőt...van több is...

Ugyan már...megőrültél?
Kiadnád magad?...hová lesz így a "hiteled"?

Hogyan nézel majd a hozzád fordulók szemébe? 

Azt mondják majd,hogy hogyan adhatnál segítséget...ha Te magad is elrontottad az életed...?

Óvni kell...vigyázni kell...ki ne derüljenek a dolgok...így nem adsz másoknak támadási felületet...!
...és dolgozhatsz..."nyugodtan"...támadási felület nélkül..."hiteltérdemlően"...!

SZÉP...csak sajnos engem ezektől a szavaktól a hidegrázás kerülget...és az a nagy tükör jut eszembe a fürdőszobából...amibe naponta többször is belenézek...

Titkokat megosztani lehet...csak tudni kell hogyan...milyen módon...és számolni a következményekkel...

Következménye mindennek van...csak ki kell várni az idejét...az pedig eljő...

Megosztani akkor érdemes ha már szembenéztünk vele...ha megálltunk és visszafordultunk...
Ahogyan mondani szoktam..."ha megvolt a találkozás"...ha már nem fáj annyira...ha bekerült a maga kis polcára...

Az elkövetkező időktől...PÁRKAPCSOLATI TANÁCSADÁSSAL is foglalkozom majd...!

DE VAN EGY TITKOM...!!!

ELVÁLTAM...!!!

Túl vagyok több...olykor nagyon komoly kihívásokat jelentő kapcsolaton...

Többször kerültem a padlóra az elmúlt években kapcsolati krízis miatt...de talpra álltam!
Sőt...megtanultam hogyan fejezzem ki vágyaimat...kívánságaimat a másik fél felé...

...hogyan vegyem rá a másikat arra,hogy merje elmondani mit szeretne...mire vágyik...Tőlem...

Új kapcsolaton dolgozom...sőt...már ketten dolgozunk...

Bevallom...érdekes az új állapot...viszont TENNI KELL ÉRTE!!!
...és mi van ha nem sikerül?

Hát akkor talán nem most van a MI KETTŐNK KÖZÖS IDEJE...

Viszont egészen más helyzet és értékrend teremtődött :-)

Ebből már lehet építkezni...

Szeretném ezt Nektek is megmutatni...az októberben kezdődő Női Varázs több alkalmas hétvégi együttléteken...

Legjobb tudásom szerint...

Szeretettel : M. :-)



Elérhetőségem :
- jamarcsi@gmail.com
- www.noivarazs-marcsi.hupont.hu

Fotó : Herry Potter : A Titkok kamrája... www.filmtett.ro
         

      

Az elkövetkező időszakban különleges dologgal készülök...

 Az elkövetkező időszakban különleges dologgal készülök...

Arra gondoltam , hogy egy kis felcsigázása az érdeklődéseteknek hasznos lehet...


 

A világ bármely pontján születünk is...ugyanazzal az anatómiai felépítéssel rendelkezünk...vagyis például csontjaink száma megegyezik.

Ugyanez vonatkozik a fénytesti anatómiánkra , amely magába foglalja a csakrákat , a meridiánokat és az akupresszúrás pontokat.

A csakrák az energia forgó korongjai...


A fizikai testől kb. 9-12 cm-ig terjedően érezhető a forgásuk...kapcsolódnak a gerinchez , a központi idegrendszerhez és annak teljes hálózatához.
Az óra járásával megegyező irányba forognak...








 

Minden csakra egyedi frekvenciával rendelkezik , mi pedig a szivárvány színeinek valamelyikeként érzékeljük az adott csakra energiáját...

Egy újszülött gyermek esetében a csakrák színei fényesen ragyognak , viszont ahogy öregszünk fényei egyre fakóbbá válnak...

Életünk előrehaladtával az átélt traumák és veszteségek mérgező maradványokat hagynak maguk után...

Ezek a maradványok lerakódást...sárszerű üledéket képeznek a csakrán és megakadályozzák a csakra tiszta pulzálását...mellyel többek között felgyorsítják a fizikai öregedést...

Amikor egy gyógyulási folyamat teljesen befejeződik a csakrák ismét eredeti tisztaságukban rezegnek...








Amazónia sámánjai úgy vélik , hogy amikor minden csakrád megtisztítod...tested újra szivárvány fényben ragyog...

Ebben az állapotban minden energiaközpont természetes frekvenciáján vibrál...TE pedig a szivárvány hét színének teljességét sugárzod...




Elérhetőségeim : 
- www.noivarazs-marcsi.hupont.hu
- jamarcsi@gmail.com 

Források megjelölése :
- www.munay-ki.org
- www.mia-valosag.hu

Fotók felülről lefelé :
- www.femcafe.hu
- allatismerteto.5mp.eu
- www.vokrugsveta.ru
- www.macadu.hu
- GENZOMAN

Test nélküli emberek társadalma lettünk...

Az elmúlt heteim befelé forduló hetek voltak...

Először nagyon bosszantott és fájt...fizikailag is...

...később enyhült a fájdalom...kívül és belül egyaránt...

Hamarosan ismét visszatérnek a kifelé is dolgos napok...nagyon várom :-)

Írásaim a tapasztalatokból születnek...saját megtapasztalásokból...

Régóta érlelődnek bennem ezek a sorok...de hiányzott hozzá valami...

Kellett hozzá még egy kis katarzis...most lágy katarzisról beszélek...
Nem kell annak mindig dübörögni...

Bár a lélek nyelvén beszélek...de a testen keresztül...

Vannak,akik kételkednek ennek valódiságában és "igazi" hatásában...tapasztalatom szerint gyönyörűen működik...

No...és akkor meg is érkeztünk...

A minap volt egy beszélgetésem...telefonbeszélgetés...

A vonal másik végén egy barátnőm volt...én pedig föltettem azt a kérdést,amit nap mint nap megkérdezünk egymástól...

...hogy vagy?...és vártam a választ...figyeltem és hallgattam...

Kb. 10-15 perces beszélgetés következett ekkor...illetve részemről némi...aha , ja , nahát , tényleg?...vagy ehhez hasonlók szösszenetek...

...és megint megdöbbentem...jelzem sokadik alkalommal...

Megtudtam,hogy miként van a párja...a gyermekei...sőt még a papagája is...mi történik a munkahelyén és az otthonukban...

Egy valamiről viszont semmit sem hallottam...RÓLA...

Ezért ismét feltettem a kérdést...
...Te hogy vagy?

...meghökkenés a vonal másik végén...
...áááá...vele nem történik semmi...

Na persze kiderült,hogy ez nem így van..."összetörte" már magát minden téren...de ez nem számít...

Azt kérdezte tőlem...nem is oly rég...meddig bírom még,hogy ennyire zajlik körülöttem az élet?

Elszégyelltem magam...EGEK...milyen "gáz" lehetek!!!

Aztán persze...ahogyan ez mindig lenni szokott...magamban kerestem a "bajt"...!!!

Talán lehetséges,hogy épp ettől alakultak úgy...ahogyan alakultak a dolgaim...

Aztán némi benti kotorászás után az asztalra csaptam....könyörgöm...hát ÉLEK!!!!

Egész testemben...kívül és belül is ÉLEK!!!

Vannak gyenge pontjaim...amelyek olykor piszkosul tudnak fájni...DE ezzel együtt is ÉLEK!!!

...és örülök,hogy így van...

Önmagamért élek...elsősorban önmagamnak...
Ha jómagam "rendben" vagyok...akkor körülöttem is zömében "rendben" zajlanak a dolgok...
Ha valami kibillent,mert van ilyen...igyekszem mihamarabb "orvosolni" a dolgot...

Valahogyan nem azt érzem,hogy ezek a történések elfogynának...inkább úgy tapasztalom,hogy egyre mélyebbről igyekeznek a felszínre...

Megmérettetésem pedig abban rejlik,hogy mennyi időt töltök együtt velük...mennyi ideig engedem fájni...és milyen hatékonyan tudom magamban gyógyítani...
Nyilván ehhez megvan a magam technikája...jól bevált módszere...és bevallom egyre hatékonyabban tudom működtetni...

Az elmúlt hetek gyógyulási folyamataként...ha testem is megengedte...kimentem a parkba...mindig rácsodálkozom az ÉLETRE :-)
Ahogyan szemlélem a gyerekeket...folyton felkúszik a saját fiaim hiánya...könnycseppeket csalva a szemeimbe...tanulok ezzel is élni...
Rácsodálkozom a kajla kutyákra...macskákra... a rózsák gyönyörűségére és sokszínűségére...mézes illatukra...
...fákra...bokrokra...madarakra...pillangókra...

Jut eszembe...észrevettétek mennyi pillangó van ismét a városban?

Figyelem és érzékelem az embereket...

Zömében sajnos nagyon befelé fordultak..."félek" egyre kevésbé tudják hogyan kellene kifelé is ÉLNI...

Azt mondják..."nem szabad kiadni magunkat"...
...így élnek befelé fordulva és egyre betegebben...
Pirulákat bekapkodva,hogy külső és belső fájdalmaik enyhüljenek...
...hogy lehetőleg ne lássa senki...mi zajlik legbelül...

Ha megkérdezik Őket..."hogy vagy?"...eszükbe sem jut,hogy léteznek...

Nem magukért élnek...hanem mindig másokért...
Mindig...mindenki fontosabb,mint Ők maguk...

Vajon ÉLNEK még?...vagy csak vegetálnak a kifelé még egészségesnek tűnő testükben...miközben belül egyre nagyobb a baj...

Kifelé az agyuk "élteti" őket...monoton irányítással a testük felett...befelé a lelkük tenné ugyanezt...ekkor éreznék a napfényét  testükön...az esőt az arcukon...az érintést a bőrükön...a szív melegségét magukban és ott a másik emberben...

Ha képesek lennének észrevenni...HÉÉÉÉ...EMBER!!!
...FEJEDEN KÍVÜL A TESTED IS LÉTEZIK...

Szeretettel : M. :-)

Mit érzek akkor...ha azt mondom...S Z E R E T L E K ?

Különleges ébredésem volt ma is...

Erre a kérdésre ébredtem...

Sokszor előfordul...majdnem napi szinten...

Valakire vagy valamire ébredek...
Szép ébredések...

Sokszor kérdeztem és kérdezem magamtól...vajon Én generálom...vagy az a másik valahol a világban ?

Nem is oly régen rögtön rávágtam volna...biztos az a másik...valahol a világban !

Na persze...de akkor kitől valók a kérdések ?

...azt hiszem...belőlem jönnek...
...vagy mégse... ?

Belőlem is...és valahonnan a világból...attól a másiktól ?

...mindkettőnktől...valahonnan mélyről... ?

Az utóbbi hónapok és hetek kérdései ezek bennem...
...nem ismerem még a választ...

Szóval..."Mit érzek akkor...ha azt mondom...S Z E R E T L E K ?"

...régen...semmit !

...de ma már másként van...határozottan másként van !

A történet már ismerős lehet...a Meghitt Pillanatok születéséhez kötődik...

Számomra olyan ez mint az olvasás...
Hasonlatként...talán ezt használnám...

Nagyon szeretek olvasni...vannak időszakok , amikor egyszerre 4-5 könyvet is olvasok...

...de ezek az írások nem az enyémek...sőt olykor még csak meg sem közelítenek engem...

...hogy miért írom ezt ?

Vannak emberek...körülöttem is...elég sokan , akik szintén szeretik a könyveket és sokat...sokfélét olvasnak !

A könyvek által "megszerzett élményeikről" viszont  "magukéként" beszélnek...miközben hangsúlyozzák...olvasták a történetet...

Hatalmas kettősség...

Azt mondják...olvasottságuk "kell" az általános műveltséghez !

...de minek ha nem ültetik át a valóságba????

Kívülállóként tekintenek még a saját életükre is...?

Nem tudom...és nem is tisztem ezt megállapítani...de bevallom szoktam olykor feszegetni a húrokat különféle kérdésekkel...

...mert valami furcsa érzés motoszkál bennem ilyenkor...

Minek olvasnak az emberek több szobányi könyvet egész életük alatt...ha semmit sem tesznek belőle 
magukévá ?
Valóban annyira fontos az "általános műveltség" ?

Ki találta ki ezt a kötelezőnek tűnő...és emberek millióinak életét "megkeserítő" megfelelni vágyást ?

Verseny talán?...de kivel is ?

Önmagammal...a társadalommal ?

Bevallom...nem tudom !

Egyet tudok viszont bizonyosan...ha engem csupán az "általános műveltség"-nek való társadalmi megfelelés motiválna...szerintem többé nem olvasnék...vagy sokkal kevesebbet !

Igyekszem minden könyvet kellő nyitottsággal olvasni...és "kivenni" "magamévá tenni" belőle mindazt , ami megfog...ami nekem szól...hiszen ezeket a könyveket jómagam választom...önmagam számára...még akkor is , ha kezdetben nem mindig érzem az olvasási motivációm lényegét...

Igyekszem apró részleteit életem részévé tenni...
Ehhez viszont valami varázslatnak kell történnie...

...és már tudom is mi az...

Valahogy úgy van ez bennem , mint a közhelyként emlegetett...szajkózott mondatokkal...

...meg kell , hogy érintsen..."szíven kell ütnie"...

Csak ekkor válik a részemmé...elönti testemet a melegség...valami különleges forróság...

A "nahááát"...felfedező érzése !

Gyönyörű és egyben csodálatos...ugyanakkor fájdalmas érzés is lehet...talán ebben van az értéke !

Anya vagyok !

Egy olyan Anya , aki átmenetileg "nem tudja gyakorolni" anyaságát...
Néhány hete azt mondta nekem valaki...hozzám vágta a kifejezést , hogy "Te már nem vagy Anya!"...mert nem gyakorlod anyaságod!

Hmmm...erős és durva kijelentés...szíven ütött...

Éppen úgy , ahogyan egy könyv olvasásának hatására magamévá válik belőle akár egy sor is... !

Gondolkodóba estem...és utazni kezdtem...önmagamba...

Amikor sok év után rendeződni látszott kapcsolatom a fiaimmal...valami különleges nyugalom szállta meg a szívem...

Amikor ez megint felborult...átmenetileg a nyugalom is felborult...

Kölcsönösen bánthattuk egymást...jogos volt a fájdalmunk !

...még akkor is , ha semmi sem volt "szándékos"...

Aztán az idő múlt...és bennem is változtak az érzelmek...

Részükről...harag és düh van talán még jelen...de remélem ez változni fog...

Részemről viszont valami különleges dolog történt...

Ha a gyermekeimre gondoltam...minden esetben valami különleges...egyszerre fájó...mégis csodálatos érzelem öntötte el a testemet...valami különleges melegség...ami a szívem felől indult és végig áramlott a testemen...minden külső látható történés nélkül...

"Csak úgy" bennem...láthatatlanul maradva a szemek számára...

Aztán , ahogyan vizsgálódtam magamban...rá kellett eszmélnem , hogy gyermekeim felé a szeretetem az újabb szakadást követően sem enyhült...sőt...

...még erősebbé változott !

Talán ez lehet az anyai "feltételnélküli" szeretet lényege?

Nem tudom...
Mint ahogy azt sem , milyen lehet az apai szeretet...
Nem tudok apaként érezni...csupán könyvekből vett idézeteket tudnék említeni...de azok nem az enyémek...

De egyet viszont biztosan tudok...napról-napra erősebbnek érzem!
Bár fizikálisan nincs kapcsolat közöttünk...lelkünkben viszont igen...ezt a fajta "a szem számára láthatatlan" kapcsolatot közöttünk nem bánthatja és tilthatja meg senki...

Olyan ez , mint a felismerés...amitől a homlokunkhoz csapunk...

A szeretet lehet a felismerés...vagy minden felismerés légyege a szeretet maga ?

Megfigyeléseimben odáig jutottam , hogy felfedeztem...épp így érzek , amikor ránézek Málna nevű macskámra és az ölembe kucorodik...vagy átölelem a gyerekeket az oviban és ők viszont ölelnek...amikor átölelem barátaimat a találkozásaink alkalmával...sőt viszonylag távolabbi ismerőseimet ha találkozunk és öleléssel köszöntjük egymást...

Ha gondolok bizonyos emberekre , akiknek lénye valamiért fontos lehet számomra...akkor is melegség önti el testemet a szívemet...de ez sem minden esetben...

Akkor viszont nem , ha találkozásaimban nincs jelen az érintés valamely formája...vagy jelen van ugyan...de csupán felőlem érkezik vágy az érintésre a másik fél felé...
A másik oldalról valami blokk lehet jelen vagy hiányzik valami szál közöttünk ?

Nagyon érdekes és szép megtapasztalások ezek...ezer és ezer újabb kérdést felvetve bennem...

Röviden....ezt érzem , amikor azt mondom S Z E R E T L E K !

Generációról...generációra :-)

Ágyhoz vagyok kötve...

Otthonhoz vagyok kötve...

Én...???


Aki az elmúlt hat évben orvosnál nem járt...gyógyszert sem szedett...és főként nem volt "betegállományban"...

Most...felkerestem az orvost...vitamint és olykor fájdalomcsillapítót veszek be...és "betegállományban" vagyok...

Otthonhoz és ágyhoz kötve...némi iróniával azt is mondhatnám,hogy "akasztják a hóhért"...

Van min gondolkodni...és cselekedni...

Mindez kapcsolódik a néhány hónapja bennem zajló és tisztuló folyamatokhoz...

Párkapcsolatok...

Jönnek és mennek?

Nem...állandóak!

Állandó...kettő!

... és mégis...egy sem!

Mulandóság...és a fiatalság...a tűznélküliség a "már nem érdekel semmi "...és maga a tűz és az ÉLET kettőssége...

Gyönyörű...és gyönyörködtet...ugyanakkor múlik és olykor még fáj...

...de mi az ami fáj???
...és miért???

Az üzenet mindkettőnél ugyanaz...

Halk döbbenet...

"Ha lépek...veszteség --  Ha maradok...fájdalom"

Veszteség és fájdalom = FÉLELEM

"Fél"...azaz nem "egész"...

Gyönyörű ez a magyar nyelv...micsoda "kódolás"...

"Épp csak észre kell venni"...jelen kell lenni...

Segítség kellett...

Oly mélyen van bennem...oly mélyen hordozom...

Családunk generációs problémája...
Hordozzuk...és görgetjük...élteken át!

...és ami számomra a legveszélyesebbnek tűnik...tovább is adhatjuk!

Hordozzák...görgessék gyermekeink tovább...

ELÉG!

Részemről elég!
...ezt nem viszem tovább...és nem adom tovább!

Négyen vagyunk...lány testvérek...talán ez sem "véletlen"...

Vajon miért ugyanaz a két minta?
...mi bennük és általuk az üzenet?

Egy idősödő FÉRFI...és egy fiatalabb...két generáció...de mégis...egyazon üzenet!

...és közben "egy kis megerősítés"...pontosan képbe illő történet...

Döbbenet és felismerés...

...és ami következett...

Családom vizsgálata...generációkra visszamenőleg...férfiakra és nőkre rávetítve...

Szembesülések...és döbbenetek...

"Megtaláltam a titkomat"...családom egyik fel nem vállalt...elnyomott...fátyolba rejtett titkát...

Generációról...generációra adták tovább...férfiak és nők...dédnagyanyák és dédnagyapák...nagymamák és nagypapák...édesanyám , nagynénik és nagybácsik , édesapám...

Ennyi csak mit jelen helyzetemben megismerhetek...de talán elég is!

Nem hibáztatok senkit...viszont boldog vagyok a boldogtalanságban , hogy felismertem...utána mentem...és végül szembesültem!

Agresszió...

Családom minden tagján...életekről életekre végig söpört és söpör még ma is az agresszió...

...amely egyébként egy abszolút pozitív megnyilvánulása is lehet az ÉLET jelének...

Mintha egy hatalmas kő zúdulna le napok óta a szívemről...
...ugyanakkor hatalmas nyugalom és hála van jelen bennem...

Fura kettősség...de hát a "tükreim" is ketten vannak...

Örökre hálás vagyok ezekért a kapcsolataimért... :-)

Most csendben dolgozom...gyógyulok és gyógyítom családomat is...fiaimat , unokahúgomat és unokaöcséimet...

Szívből remélem...ezek a tapasztalások...idővel mások segítségére is lehetnek...

Szeretettel... M. :-)

Munay-Ki...Ősi rítusok emléke

Történt egyszer...réges rég...

...valahol az Andok lábainál...


Szent ünnepre készülődtek...
Ősi fénymagok átadására...


Kilenc napon keresztül éjt...nappallá téve zajlottak az események...

Éjszakáról éjszakára...

Az első este összegyűltek a vének és a bölcsek...nők és férfiak...a tűz mellett...

Halk dobok...csörgők és szent rítusok kántálásának hangja törte meg az éjszaka csendjét...

...a hangok egyre hangosabbá váltak...

Dobok...csörgők...rítusok...

Hangjuk segített emlékezni...előhívni a szent emlékeket...a tudást ,  amely mindenkiben benne él...

Csupán segítségre van szükség újrahallásához és megértéséhez...


Ez történik ezen a kilenc éjszakán...


...emlékezés...és értelmezés...a felelősség vállalása...

Ég Anya...Föld Atya...a Nagy Hegyek Erői...az Andok Szent Helyeinek segítői...mind-mind gyülekeznek a tűz köré...


...hogy segítségére legyenek ennek a néhány...hitében és reményeiben megingathatatlan hegyi embernek...


Ma éjjel ez a maroknyi kis csapat feléleszti a tűzet...a jelképes tűzet...a tisztító és gyógyító tűz emlékét...

...hogy ismét ráébredjen az emberiség Önmaga csodájára...a mindenkiben élő tűzre...a gyógyító erőre...


Ezzel kezdődik számomra a Munay-ki emlékének megidézése és felélesztése...


A történet kilenc napon át folytatódik...mindig a megfelelő időben...