Különleges bejegyzésnek ígérkezik ez a mai...
Különlegesnek,mert egy beszélgetés indította el...
Egy beszélgetés,amely egy közösségi oldalon kezdődött...bizonyos idézet megosztása következtében...
Íme az idézet:
"Amikor sérelem ér bennünket, sóvárgunk az
ölelésre, máskor viszont van, hogy azt szeretnénk, ha hozzánk se
érnének. Hangulatunktól, lelkiállapotunktól és sok egyéb tényezőtől
függ, hogy egy adott esetben milyen érintésre vágyunk."
Idézet : Gary Chapman : Egymásra hangolva
...és hozzá a kérdés:
És ezt folyamatosan tudja követni a partner is?
És ha Ő is u. Olyan " fázisban:" van...??
Kedves Péter
Úgy kezdem a levelemet...mintha egy régi jóbarátnak írnék...pedig nem vagyunk azok...igazából nem is ismerjük egymást személyesen...csupán a Női Varázs oldalam olvasójaként beszélgetünk :-)
A nap folyamán sokszor gondolkodhattam az Önhöz írandó soraimon...
Régóta motoszkálnak már bennem a mondatok...de valahogy mindig hiányzott hozzá valami...
Valami...amitől kedvet kapjak az írásához...
...és hát az Ön jóvoltából megérkezett "A Valami"...
Köszönöm :-)
Ha megbocsátja nekem...nem kezdeném most a kályhától...hiszen a sorsomról...írásaimban olykor-olykor csöpögtetek...és untatni sem szeretném...
Saját életem...kezeléseim és a Női Varázs keretein belül folyó csoport foglalkozások (tehát a tapasztalatok...) rámutattak számomra arra...mennyire "elkommunikálunk egymás mellett"...
Tapasztalataim szerint két alapvető fontosságú dolognak kell meglennie ahhoz,hogy értelmet nyerjen mindenféle kapcsolati krízist meggyógyító folyamat elkezdése...
- az első a SZÁNDÉK!...afelől,hogy mindannyian egyként szeretnék a kapcsolatot meggyógyítani...vagy ÉLETBEN tartani...
- a másik pedig a NYÍLT,VILÁGOS FÉLELMEKNÉLKÜLI KOMMUNIKÁCIÓ!
Ha a kettő közül bármelyik is hiányzik...tapasztalatom szerint sikertelenné válik a közös munka...
Amikor két ember között megbomlik ez a fajta bizalom...elillan az EGYSÉG!
Vélt vagy valós sérlemeiket nem merik a másik tudomására hozni,mert félnek...
...hogy mitől?
- félnek...mert azt hiszik,hogy elveszíthetik a másikat...(pedig már lehet,hogy rég megtörtént...)
- félnek a társadalom kirekesztésétől...(ez napi szinten megfigyelhető...)
- félnek az anyagi bizonytalanságtól...a jövőtől...(pedig már rég nincs igazi jövőképük...)
- félnek Önmaguk megismerésétől...(félnek a bennünk élő "sötét oldaltól"...)
- félnek,hogy épp olyan sebezhetőek...mint a másik fél...(és inkább meg sem nyílnak...mondván így nincs sérülés sem...)
...sokáig sorolhatnám még...mi okozza az "elkommunikálás" szíveket mardosó fájdalmait...
Ha nehéz életszakaszban vagyunk...(és ez bizony elég sokszor előfordul manapság...)de megfelelően beszélgetünk egymással...nyíltan kimerjük mondani érzelmeinket...érzéseinket...egyszerűen NINCS MITŐL FÉLNÜNK!
Ha rendszeres beszélgetéseink alkalmával tisztában vagyunk a másikban dúló viharokkal...az Őt foglalkoztató nehézségekkel...vagy éppen az általa megélt örömökkel...sikerélményekkel...NINCS OKUNK AZT HINNI,HOGY... !
Pontosan tisztában vagyunk egymással...
Ha mindkét fél élete éppen egy nehéz szakaszban van...(mert ez is igen gyakori manapság...)...és úgy érzik, ami eddig remekül sikerült és működött...az most a nehézségek által...(mindkét fél feszültebb állapota miatt...)számukra nem kielégítő...azaz "elkommunikálnak" egymástól...érdemes külső segítséget kérni...
Ebben az esetben szinte mindig garantált a siker...hiszen mindketten vágynak ismét a harmónikus beszélgetésekre...a nyíltságra :-)
Egy SEGÍTŐre gondolok...nem pedig "megmondó emberre"...
A SEGÍTŐ apró gyakorlatokkal...feladatokkal visszasegíti a külső tényezők által befolyásolt...eltérített feleket egymáshoz!
Kérdésekkel motivál...egymásfelé fordítja az "eltekintő" feleket...
Ha megfigyeli...levelemben szándékosan nem említettem házaspárokat...együtt élő párokat...kapcsolatban lévő párokat...és még sorolhatnám a viszonyokat...
Hiszen azt tapasztaltam,hogy ezek a folyamatok jobbára minden kommunikációs kapcsolatot...a maga módján képes orvosolni :-)
...és számomra ez benne a gyönyörűség :-)
Szívből remélem...kielégítő az Ön számára a válaszom...
Nyilván nem lehet teljesen körültekintő és mindenre kiterjedő...hiszen ez levelezés...
2015. január hónaptól tervezek egy több napos...kommunikációval kapcsolatos csoport indítását...
...de előtte még szeretném ha az ünnepek olykor feszült légköre...döntésre "kényszerítené" az arra rászorulókat...
Válaszomat a legjobb tudásom és körültekintő tapasztalataim szerint adtam...
Szeretettel : M. :-)
