Otthonhoz vagyok kötve...
Én...???
Aki az elmúlt hat évben orvosnál nem járt...gyógyszert sem szedett...és főként nem volt "betegállományban"...
Most...felkerestem az orvost...vitamint és olykor fájdalomcsillapítót veszek be...és "betegállományban" vagyok...
Otthonhoz és ágyhoz kötve...némi iróniával azt is mondhatnám,hogy "akasztják a hóhért"...
Van min gondolkodni...és cselekedni...
Mindez kapcsolódik a néhány hónapja bennem zajló és tisztuló folyamatokhoz...
Párkapcsolatok...
Jönnek és mennek?
Nem...állandóak!
Állandó...kettő!
... és mégis...egy sem!
Mulandóság...és a fiatalság...a tűznélküliség a "már nem érdekel semmi "...és maga a tűz és az ÉLET kettőssége...
Gyönyörű...és gyönyörködtet...ugyanakkor múlik és olykor még fáj...
...de mi az ami fáj???
...és miért???
Az üzenet mindkettőnél ugyanaz...
Halk döbbenet...
"Ha lépek...veszteség -- Ha maradok...fájdalom"
Veszteség és fájdalom = FÉLELEM
"Fél"...azaz nem "egész"...
Gyönyörű ez a magyar nyelv...micsoda "kódolás"...
"Épp csak észre kell venni"...jelen kell lenni...
Segítség kellett...
Oly mélyen van bennem...oly mélyen hordozom...
Családunk generációs problémája...
Hordozzuk...és görgetjük...élteken át!
...és ami számomra a legveszélyesebbnek tűnik...tovább is adhatjuk!
Hordozzák...görgessék gyermekeink tovább...
ELÉG!
Részemről elég!
...ezt nem viszem tovább...és nem adom tovább!
Négyen vagyunk...lány testvérek...talán ez sem "véletlen"...
Vajon miért ugyanaz a két minta?
...mi bennük és általuk az üzenet?
Egy idősödő FÉRFI...és egy fiatalabb...két generáció...de mégis...egyazon üzenet!
...és közben "egy kis megerősítés"...pontosan képbe illő történet...
Döbbenet és felismerés...
...és ami következett...
Családom vizsgálata...generációkra visszamenőleg...férfiakra és nőkre rávetítve...
Szembesülések...és döbbenetek...
"Megtaláltam a titkomat"...családom egyik fel nem vállalt...elnyomott...fátyolba rejtett titkát...
Generációról...generációra adták tovább...férfiak és nők...dédnagyanyák és dédnagyapák...nagymamák és nagypapák...édesanyám , nagynénik és nagybácsik , édesapám...
Ennyi csak mit jelen helyzetemben megismerhetek...de talán elég is!
Nem hibáztatok senkit...viszont boldog vagyok a boldogtalanságban , hogy felismertem...utána mentem...és végül szembesültem!
Agresszió...
Családom minden tagján...életekről életekre végig söpört és söpör még ma is az agresszió...
...amely egyébként egy abszolút pozitív megnyilvánulása is lehet az ÉLET jelének...
Mintha egy hatalmas kő zúdulna le napok óta a szívemről...
...ugyanakkor hatalmas nyugalom és hála van jelen bennem...
Fura kettősség...de hát a "tükreim" is ketten vannak...
Örökre hálás vagyok ezekért a kapcsolataimért... :-)
Most csendben dolgozom...gyógyulok és gyógyítom családomat is...fiaimat , unokahúgomat és unokaöcséimet...
Szívből remélem...ezek a tapasztalások...idővel mások segítségére is lehetnek...
Szeretettel... M. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése