Az elmúlt időszak történései...az új munkám helyszíne ...a hozzám fordulókkal való beszélgetések és a saját megtapasztalásaim különleges gondolatokra és tettekre sarkalltak...
Önmagunk szeretete a legfőbb és legfontosabb dolog kellene,hogy legyen ezekben a próbatételekkel teli világban...
Ezzel a kijelentésemmel úgy érzem nem leszek túl népszerű...de bevallom mégis így érzem...így hát miért is lennék álságos...
Oly sokszor hallottuk már...itt és ott , hogy minden onnan kezdődik , amikor is felmerjük vállalni önmagunk szeretetét...
Ez valóban nagyon szép és főként igaz...DE roppant könnyű ezt mondani...és nagyon nehéz "csinálni"...
Kezdődik mindjárt azzal..."hogyan is kezdjünk hozzá?"
Tudom , hogy ez így nagyon "kockára" sikerült kérdés...de valahogyan "kezdeni" kellene...
Jómagam a felnőtt énemtől indultam amikor elkezdtem...ez szerintem sokkal nehezebb , mint amit az utóbbi időben felfedeztem...
Van egy kicsi története a dolognak...erről írok néhány szót , hogy jobban érthető legyek...miért is javaslom most az elindulást innen...
Anno...amikor elváltam sok-sok fájdalmas folyamaton mentem keresztül...sok mindent és sok mindenkit veszítettem el...
Ahogy múltak az évek...rájöttem , hogy mindenkiben kell , hogy legyen szeretni való rész...
Kerestem a volt férjemben...nagyon kerestem , hogy miért is tudnám most szeretni , azok után amik történtek...de nem találtam semmit...
...és akkor egyszer csak bevillant hosszú idő után...keressem a 'gyermek énjét'...
Számomra itt lett meg , amit kerestem :-)
Ma is azt mondom , hogy nagyon nehéz egyik napról a másikra meghitt pillanatokat találni önmagunkkal...ha már évek óta nem foglalkozunk azzal , aki bennünk él...
Sokszor ajánlottam azt a módszert , amit jómagam követek már egy ideje...függetlenül attól , hogy tapasztalatom szerint hihetetlen megélésekben és felismerésekben volt általa részem...
Jómagam segítséggel ezeket a helyzeteket tudtam kezelni , mert volt hozzá bátorságom és nyitottságom...de ez nincs meg mindenkinél...ami persze cseppet sem baj :-)
Azt hiszem ha most elkezdjük ezt a gondoskodást önmagunkkal kapcsolatban...tavasszal az új élet születésére már teljesen újjászülethetünk mi is...
A másik módszert...amit ajánlok újabban a barátaimnak...az óvodában való munkám is ihlette :-)
Csodálatos dolog ennyi csillogó szemű és szép reményű gyermek között dolgozni :-)
Mivel a volt férjem esetében a 'gyermeki énjében' találtam meg az általam szerethető lényt...és látom az ovi lurkóit...azt hiszem itt nagyot nem hibázhatunk :-)
Kezdjünk mindent a saját gyermeki énünknél...
Teremtsünk meghitt pillanatot a magunk számára...
Húzódjunk el kicsit a fürdőszobánk meghitt fényei közé...
Gyújtsunk fehér és piros gyertyákat...ha tehetjük...
Engedjünk egy kád forró fürdőt...legyünk ketten...Én és a gyermeki énem...esetleg szóljon lágy zene...
Emlékezzünk...emlékezzünk arra milyen meghitt pillanatokat éltünk át szüleinkkel , amikor az est fénypontjaként fürödni "mentünk"...
Álljunk meg néhány pillanatra...adjunk időt az emlékeinknek...
Aztán haladjunk tovább...
Haladjunk tovább saját gyermekeinkkel történő fürdetések időszakára...
Álljunk meg néhány percre...engedjük az emlékeket a felszínre jönni...
Most emlékezzünk a bennünk lévő gyermekre...vajon Ő vágyná ezeket a meghitt pillanatokat?...
Engedjük felszínre törni a vágyakat....vajon gyermeki testünk és lelkünk vágyik erre a gyengédségre?
Hát persze , hogy vágyik...
Akkor adjuk meg neki...amire már oly rég óta sóvárog...töltsünk kettesben egy kis időt...
Fürödjünk meg...fürdessük meg minden testrészünket...ahogyan annak idején velünk tették a gondoskodó szülői kezek...és ha már mi magunk is szülők vagyunk...ismételjük meg...ahogyan ezt a gondoskodást mi magunk a gyermekeinknek adjuk/adtuk meg...
Ha tiltakozás van bennünk...engedjük el...ez az "agyunk műve"...
Ha a szívünk van jelen a pillanatban...ezek a dolgok minden gátlás nélkül...szívünkből jönnek...
Engedjük , hogy megéljük a törődés...a szeretet...a gondoskodás perceit...
Adjunk időt magunknak...
Csupán néhány percről van szó...és mint tudjuk...a víznek és a mosdatásnak komoly megtisztító ereje van... :-)
Adjunk magunknak három hetet ebben a gondoskodásban és figyelemben...
Három hét után gyökeres változásokat fogunk tapasztalni önmagunkon...és a bennünket körülvevő családtagjainkon :-)
Hozzuk vissza a meghitt perceket a családok életébe...hozzuk vissza a hálószobáinkba...hozzuk vissza a szeretet valódi erejét , hogy minél könnyebben tudjuk a mindennapok kihívásait kezelni :-)
Sok boldog percet kívánok a Velem utazóknak...hamarosan folytatjuk :-)
Szeretettel : M. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése