Szerelemben élve...Önmagammal...?

 

Szerelemben élve...?

Önmagammal...?

Ez megőrült!!!

  

  

Ébredezem...két világ között...

Hol vagyok?

Álomban vagy a "valóság" édes illata lengi be aprócska szobámat...

A vágy "felébresztett"...

De miféle és honnan érkezett???

Az édes illat bódító...nem én kevertem...

Már van...már létezik öröktől fogva!

Mégis honnan és mi végre érkezett?

Miért zavarja békés álmomat?

Miközben ezen tűnődöm testem figyelmet kér...

Égő vágy ébresztett tüzet benne...

A tűz egyre hatalmasabb...lángjai egyre feljebb kúsznak testemben...

Az illat körbeleng...

Mély, buja illatok keveréke...

Hihetetlen...próbálom felismerni őket...

Apró kacaj hagyja el ajkamat...

Hisz ez lehetetlen...nem földi illat kavarog...

A szerelemé...

A szerelem égi illata, mely oly ritkán lesz földi ember vendége...

Nem azért, mert kiváltság...hanem azért mert nem engedjük magunknak, hogy vendégségbe érkezzék!!!

Nem kínáljuk hellyel, hogy maradjon még...

El sem hisszük, hogy eljöhet!!!

Felkelek...és tükör elé állok, hátha kapok valami magyarázatot arra mi történik...

Emberből vagyok, kell a magyarázat!!!

Aztán ismét a fura gúnyos mosoly a szájam szegletében...

Egek...honnan lehetne erre bármiféle magyarázat, hiszen a pillanatot sem lehet megfogni, ahogyan a gyönyörű pillangókat sem igazából...csupán mi hisszük úgy, megfogtuk őket!

Állok a tükröm előtt...és nézem a NŐT, aki visszanéz...

Ez nem Én vagyok...vagy csak a félhomály teszi?

Itt áll egy Nő előttem, teljes valójában...

Nézem az arcát...a tekintetét...a kéjesen csillogó szemeit...

Aztán tekintetem egyre lejjebb halad...

Nézem a nyakának, vállának puha, lágy íveit...oly sok férfit megbabonáztak már...

Itt megálltam egy pillanatra, hisz eszembe jutott a legutóbbi...ki mind közül a szívemnek legkedvesebb!

Láttam, ahogy Rám nézett, láttam és éreztem vágytól égő, tűzperzselte tekintetét...

Ugyanaz a tűz néz vissza a tükörből...

Majd tekintetem egyre haladt lefelé...

Látok egy Nőt, kis testi "hibáival", "fölösleges kilóival" megbabonáz még Engem is...

...és átakarom ölelni...vágyom, hogy megöleljem...

Látom kiszolgáltatottságát, félelmeit, zavarodottságát...vágyait, tüzét...szerelmét!!!

Kell Nekem!!!

Ölelni vágyom, ameddig csak élek!!!

Szeretni Őt...úgy ahogy van, ahogy most itt áll előttem!!!

...

Szeretettel: Nőnapra