Megérkezett...Meghitt Pillanatok Terápia :-)

Szeretettel ajánlom az új terápiát , amellyel szintén dolgozom...

Néhány napja látott napvilágot...és ma úgy éreztem meg kell mutatnom Nektek is :-)

Tudom , hogy sokan olvastok a világ másik táján...mégis úgy éreztem...hírét kell vinni a világban :-)

Az alábbi weboldalamon bővebben is olvashattok róla...igaz csupán magyar nyelven...
http://www.noivarazs-marcsi.hupont.hu/27/meghitt-pillanatok-terapia

"Meghitt Pillanatok Terápia

Számomra minden a szeretettel kezdődik és azzal is ér véget...
A szeretet az érintéssel kezdődik az érintés önmagunk szeretetével...

Hiszem,hogy gyarló világunk gyógyulása a NŐnél kezdődik...

Egészséges gyermekeket nevelni és párkapcsolatokat kialakítani véleményem szerint csakis egészséges lelkületű és önmagát szerető Nő képes...

Hiszen...BENNÜNK AZ ÉLET BÖLCSŐJE...

Amikor néhány éve egy pszichológia órán szembesültem azzal...mennyire szépen tudok beszélni a szeretetről...érinteni és érezni viszont annál kevésbé...megdöbbentem !

Egy egész nyár,egy zarándoklat kellett hozzá,hogy rá tudjak tekinteni az életemre...
Távolról kellett megvizsgálnom az akkori életem...megtalálni a blokkokat és felfedezni mit is lehet tenni ebben a helyzetben...

Megfigyeltem mindennapi és szerelmi életemet...

Tudatosan figyelni és vizsgálni kezdtem környezetem hozzám való érzelmi viszonyát...és a saját reakcióimat...

Döbbenetes felfedezésben volt részem...

Minden belőlem indul ki...(bár ezt már sajnos közhelyként szajkózzák...de számomra fontos volt a felismerés...a valódi megértés)

Ekkor született meg a Meghitt Pillanatok Terápia...persze akkor még név nélkül...

Önmagamnak...Önmagamért...

Sokat jelent számomra ma is...része a mindennapoknak...

Fogadjátok sok szeretettel és nyitottsággal...szükségetek lesz rá 

A csomag tartalmaz :

-egy különleges meditációs cd-t,
-egy naplót,ahová a változásokat és felmerült érzelmeket,érzéseket jegyezheted fel kedves olvasó...a "Szeretetem naplóját",
-egy Női Varázs testvajat,mely segítségével könnyebben szeretheted önmagad...
-és végül egy kis szatyrot...magát a csomagolást ,mely erre az alkalomra született...de része lehet a mindennapjaidnak...

Világra jött a Meghitt Pillanatok Terápia általam végzett kezelése is...segítve az otthoni folyamatok,felmerült helyzetek oldását...

Köszönettel tartozom sok barátnak...ismerősnek...sőt idegeneknek...és főként a Barátomnak,kinek "hiányosságai" váltak az én erényeimmé...
-Balczó Dórinak az összes grafikai és nyomdai munkáért (Fabrikabolt)...
-Marinkás Hajninak a csodás csomagolás megalkotásáért (Hannus Világa)...
-Róder Móninak a Női Varázs testvaj megszületéséért (Monsa szappan)...
-Nagy Zolinak a cd zenei kíséretéért...
-Fogel Frigyesnek a hanganyag felvételéért (JelAdó Rádió-Kulturális Kreatívok)

A csomag megvásárlásáról bővebben a jamarcsi@gmail.com címen vagy a Női Varázs privát levelezésében lehet érdeklődni...
Minden felmerülő kérdésre szívesen válaszolok...természetesen Női Varázs délutánokat is szervezünk a témával kapcsolatban...hamarosan...

Az első három megrendelő ajándékba kap egy-egy Meghitt Pillanatok Terápiát...mintegy segítve a beinduló folyamatokat 

Végül pedig...Kinek is ajánlom ?

Elsősorban Nőknek...

-Nőknek,akik már "kincseket" gyűjtöttek az életükben...
-Nőknek,akik már elmúltak 30 évesek...
-Nőknek,akik már Édesanyák...
-Nőknek,akik már feleségek,barátnők,szeretők...
-Nőknek,akik az életminőségüket szeretnék kiteljesíteni...
-Nőknek,akik betegséggel küzdenek...
-Nőknek,akik "csak beszélnek" a szeretetről...

Beszélgessünk...érintsünk...szeressünk...

Szeretettel: M.  :-) "

Megtisztító felismerés...

...hogyan is kezdjem...
...vagy éppen honnan...

Gondolkodom...

Aztán kikapcsolom a gondolatokat is...nem agyalok...írom , ami jön...

Így szokott ez zajlani bennem...

Ha "észből" szeretnék valamit a világra hozni...nem sok köszönetben van részem...

Ám ha hagyom magam sodródni...annál nagyobb a lehetőség...

Most sodródom...sodródom az árral...az ujjaim sorra ütik a billentyűket...

Megtisztító felismerés...ez a mai cím...

Egy hete...folyamatosan zakatolt a fejemben...útban az ovi felé...már-már zavaróan...

Akkor ért véget...amikor papír és toll híján elővettem "okos telefonom" jegyzet részét...és "jegyzetelni" kezdtem...életemben először...

Fogalmam sem volt mihez kezdek majd ezzel a két szóval...de végre...csend lett és nem zakatolt tovább...

...MEGTISZTÍTÁS...erre a szóra rögtön a só jutott eszembe...a Parajdi só...de valahogy most azt érzem...nem erről van szó...itt valami más van a levegőben...

...aztán a FELISMERÉS...no itt már voltak ötleteim...

...és szép lassan elérkeztem a Meghitt pillanatok terápiámhoz...

Gyakorolok...gyakorolok...már a finisben vagyok...vagyunk...

...és mivel része a mindennapjaimnak...az enyémeknek is...jönnek a felismerések...

Ez egy különleges csomag lesz...egy különleges meditáció...bár szívem szerint nem is nevezném annak...

...mert a szó szoros értelmében nem is meditáció...

DE nem tudom minek is nevezhetném?...

Miközben ezeket a gyakorlatokat...meditációkat végzem...egyre jobban szeretem önmagam...és erre biztatok másokat is...a magam lehetőségeivel...

Minél többet alkalmazom...annál hevesebben törnek fel bennem a régi sebek...

A régi jól elnyomott sebek...a régi magammal hozott beidegződések...talán szépmamám...dédmamám...nagyikám által megoldatlan , életeken át cipelt fájdalmaik...és csatlakozhat hozzájuk Édesanyám...hiszen már nincs közöttünk Ő sem...

A terhet "letették"...

Ránk hagyták...

Nem szándékosan van ez így...egyszerűen...EZ AZ ÉLET TÖRVÉNYE...

De Én már nem akarom ezt a terhet cipelni...nem akarom megnyomorítani az életemet...és nem szeretném tovább adni sem...

Nekem is jogom van a szép és boldog élethez...

Ahogyan átélem fürdés közben a szeretet mélységét...szinte belém hasítanak a felismerések...

Ahogyan érzékelem Édesanyám simogató...engem simogató kezeit...elérzékenyülök...

Furcsa világba kerülünk ilyenkor...ha engedünk a pillanatnak...ha nem befolyásoljuk...és nem akarunk irányítani...

Engedjük , hogy magával ragadjon a múlt...jelen...és talán a jövő is....

Ez itt mind egyszerre...

Vannak pillanatok , amikor nevén tudom nevezni azt , ami felfelé törekszik...de van amikor névtelen marad...

Eleinte mindenáron tudni akartam mi minden jön fel...
De ma már tudom...nem kell mindig néven nevezni...

A gyógyulás ettől függetlenül is működik...

Ugyan honnan is tudhatnám teljes valóságban mi történt a szépnagyival...dédnagyival... ?
Nagyikámról már lehetnek sejtéseim...és Anyuról is...

De ezek csupán sejtések...az Ő titkaik...és maradjon is az övéké...hiszen benne van a szóban...titok :-)

Szóval...ahogyan haladok végig a testemen...olyan pillanatokat tapasztalok , hogy elakad a lélegzetem...

...hol sírás...hol kacagás...hol néma együttérzés kerít a hatalmába...

Miközben..."csak" fürdöm...a saját kádamban...

Minél tovább alkalmazom a Meghitt pillanatokat...annál mélyebben járok magamban...annál mélyebbről törnek felszínre az érzelmek és érzések...

Olykor mint a vulkán,  amikor sok éves alvás után életre kel benne a tűz...és egy pillanat alatt beborítja fényével az égboltot...

Így jönnek a felismerések...és általuk a gyógyulásom...

Terheimet átadom a víznek...

Egyre inkább érzem...milyen csodálatos és megismételhetetlen teremtménye vagyok Istennek...

Milyen sok hiába való energia és idő ment rá az életemből , hogy ezt elnyomjam magamban...
...hogy teret adtam a társadalom elvárásainak...az engem körül vevők elvárásainak...hogy meg akartam felelni mindenkinek...

Épp "csak" Önmagamat nem vettem észre sohasem...

Milyen sok szenvedést okoztam ezzel magamnak és másoknak egyaránt...

Milyen kár volt...

Nos a Meghitt pillanatok Terápia ehhez nyújt hamarosan segítséget másoknak is...

Felhasználva a víz csodálatos erejét...Édesanyánk emlékét...az illatokat...és nem utolsósorban a Teremtő  szeretetét...

Nos...erről szólt Nekem a "Megtisztító felismerés"...

Az éjszaka varázsa... :-)

Különleges világ az éjszaka...

Különleges fényekkel , árnyakkal , vágyakkal...

Nem a külvilág éjszakai életére gondolok...

A bennünk élő éjszakai világról gondolkodom...

No persze...ismét éjszaka van...és valami vagy Valaki megint felébresztett...

Érzékeny ember vagyok...bárhogyan is...tudomásul kell vennem...

"Veszem az adásokat"...innen is - onnan is...

Az Éjszaka Asszonya különleges fátylat borít a világra...a fantázia fátylát...

Ilyenkor magunkban vagyunk...szorosan magunkban...testünkben élünk...vagy épp ellenkezőleg...

Bátrakká és merészekké válunk...testet ölt bennünk a vágy... a kíváncsiság...

Mécsesek és gyertyák lágy fénye világítja meg ezt a különleges világot...

Engedjünk a csábításnak...

Ilyenkor valami újat ismerhetünk meg Önvalónkból... és talán  párunkból...
Ebbe a közös táncba érdemes beszállni...

Az éj leple beburkol...ne féljünk...bátran "nézzünk a dolgok mögé"...

Varázslat , ami ilyenkor történik...engedjük magunkba a varázslat fényét...

Az álarcok lehullnak...itt nincs menekvés...a tűz magával ránt...vétek ellenállni...

A transzformáció megtörténik...többé már nem vagyunk azok , akik előző este álomra hajtották a fejüket...

Valami történt...amit talán nem is kell nevén nevezni...egyszerűen örülni a történésnek és a bátorságnak...

Ekkor ismét emelkedtünk...valahová...magasabbra...

Nappalra maradnak a cinkos kacsintások...az emlékek...az érzések...az érintések...és valami...

Valami...amitől még közelebb kerültünk...Önmagunkhoz és párunkhoz...

HÁLA ezért az Éjszaka Asszonyának...

Fotó : Vadim Stein 

Forgószél...az életünkben :-)

Rég jártam már itt...
No nem azért , mert nem lett volna miről beszélgetni...épp ellenkezőleg...nagyon is volt...
De valahogyan mindig úgy éreztem bármit is mondanék...okoskodás lenne...azt pedig nem szeretném...

Már nem tudok hallgatni...egyszerűen nem megy...
Meg kell osztanom a tapasztalásokat...legyenek azok az enyémek vagy sem...

Hetek óta...sőt talán évek óta a mélyben zajló események kerülnek felszínre...úgy ahogyan a régészek találnak rá...évezredes kincsekre...

Kincseink viszont ebben az esetben...emberi kapcsolataink...

Azt hiszem nem csak a párkapcsolatok esetében van így...
...barátságok...munkatársi kapcsolatok...felszínes vagy éppen nem felszínes emberi kapcsolatok kerülnek napvilágra...

Amolyan "mérlegre kerülnek"...
...mérlegre az égiek előtt?
...mérlegre előttünk?

Napvilágot látni olyan , mint a fénybe kerülni...
Szembesülni...akkor is ha piszokul fáj...

...és most valami...vagy Valaki nem engedi az elbújást...
Nem tudunk elbújni...nincs ki mögé...

Így vagy úgy...de döntenünk kell...

Ahogyan mondani szoktam..."a nemdöntés is döntés"...
...haladás tovább a régi úton...
De hová is?
Félelmeink gúzsba kötnek...megbénítanak...beteggé tesznek...

Mégis...van aki ezt választja...

Ha mégis a változás...változtatás mellett döntünk...vannak lehetőségeink...

Bármely kapcsolat végleges megszakítása...átalakítása...újra a fénybe emelése...
De a döntés minden lehetősége a MIÉNK !
...és nem másé...
Segédkezet kaphatunk...több helyről is...többféle módon...de dönteni NEKÜNK kell !

Bármilyen nehéz és félelemmel teli is...

Szóval...ezt érzem...látom és tapasztalom...

Mint a forgószél...egyszer csak "keletkezik"....és a látszólagos nyugalomba belehasít...rettegésbe kényszerítve az embert...aztán végigsöpör...maga után hagyva a káoszt...de valahogyan ebben a káoszban már benne van a nyugalom...benne van a döntés nyugalma...

Hát ezeket élem...tapasztalom már hosszú hetek óta...
Családom...barátaim...ismerőseim...kapcsolataim és saját életem által...

Szívből kívánom , hogy mindannyiunknak sikerüljön az életünkre nézve dönteni...akár "jól" dönteni...

Szeretettel : M. :-)

A fény születése...:-)

Már néhány napja készültem erre a bejegyzésre...

Készültem rá , mert sok minden és sokféleképpen került napvilágra bennem :-)

Azonban most látom , hogy érnie kellett a dolgoknak...még mindig érnie...
Megint hajnal van...és ahogy már nagyon sokszor (kezdek hozzászokni) ismét ébren vagyok...
Eleinte roppant módon bosszantott...de ma már elfogadom..."valamire való" gondolataim ebben az időszakban vagy az álmaimban születnek :-)

Szóval a fény...

Megszületett az elmúlt időszakban bennem is...
De ne ám arra a féktelenségre gondoljatok...miszerint 'enyém a világ és egy szempillantás alatt minden rendben lett...innentől nem számít semmi , mert megvilágosodtam'...

Nem...

Szép lassú folyamatban érkezett...lassú és olykor fájdalmas felismerésekként...

Gyakorlatilag erről szólt a 2013-as évem...

Számomra a fény megszületése arról szól , hogy szeressem önmagam...szeressem önmagam úgy is , hogy ne engedjem meg másoknak azt , hogy játékszerként kezeljenek...
...hogy ne legyek "játéka mindenféle szélnek..."

Tiszteljem önmagam...tiszteljem meg önmagam annyira , hogy ne engedjem meg másoknak azt , hogy játékszerként kezeljenek...
...hogy ne legyek "játéka mindenféle szélnek..."

Tiszteljem mindazt , amit jómagam képviselek...nem keresve , hogy "jó vagy rossz"-e amit csinálok...
Egyszerűen tegyem a dolgom ebben a világban...tegyem azt , ami boldoggá tesz...

Ne akarjak megfelelni...senkinek se akarjak megfelelni...

A minap beszélgettem Dávid fiammal...és a beszélgetésünk végén annyit mondtam csupán neki..." Kisfiam...fogadd meg a tanácsom...mostanság mást úgysem adhatok...csak olyan dolgokat tégy meg másokkal , amit szeretnél , hogy veled is megtegyenek..."

Már akkor tudtam , hogy ez a tanács nekem is szólt !

Az idők folyamán megtanultam...igazi tanítóink olyan emberek lehetnek , akik közel állnak hozzánk...hiszen a többiekre úgysem figyelünk eléggé...nem érint meg bennünket a hozzánk szóló szavuk...

Tőlük kapjuk az igazi traumákat...az igazi pofonokat...ők billentik helyre az egyensúlyt...

Volt ebben részem az elmúlt időszakban bőven...

Az utóbbi hetekben tudatosan kezdtem figyelni mi is zajlik a környezetemben , ami hatással van az életem alakulására...és kik azok az emberek , akik folyamatosan így vagy úgy részei az életemnek...milyen események és történések billentettek ki az egyensúlyomból...vagy okoztak örömöt...

Nem véletlenül született meg ebben az évben a Meghitt pillanatok  sorozat...
Számomra épp úgy fontos volt , ahogyan másoknak is :-)
Mi több...mára megszületett a Meghitt pillanatok terápiás változata is...amivel jómagam tudok hozzátenni az otthoni munkához és 2014. január 11.-től ismét lesznek Női Varázs délutánok...ahogyan én szeretem :-)

Erről hamarosan olvashattok majd a http://www.noivarazs-marcsi.hupont.hu/  oldalamon :-)

Szóval a fény az életemben nem éppen gondtalanul és fájdalmak nélkül született...
De hát aki egyszer is életet adott már egy gyermeknek...sőt éppen olvassa ezt az írást...az mindenki tudja , hogy megszületni mindkét oldalról...gyermeknek és anyának egyaránt fájdalmas folyamat :-)

Most már tudom ki jön velem a következő évbe...és ki lesz az , aki nem...

Hiszen...szeretem és tisztelem önmagamat annyira , hogy nem okozok fájdalmat önmagamnak...és ha így teszek...másoknak sem fogok...szándékosan biztosan nem...

Megtapasztaltam milyen az , amikor értékelnek...engem és a munkámat is...és tudom milyen ennek az ellenkezője...
Nagy 'tanítók' vannak jelen az életemben...és egytől egyig mindenkinek hálával tartozom :-)
Mégis mostanra jutottam el oda , hogy a felismerés után dönteni is tudtam bizonyos dolgokban...pedig a felismerés már oly régóta megvolt...

Szóval...bennem fény született...ez az Én fényem...megdolgoztam érte :-)

Remélem az elmúlt napokban a világban is megszületett a fény...hiszen december 21. a téli napforduló ideje...ahol a fény győzedelmeskedik a sötétség fölött...ezt kell tennie...nem lehet más alternatíva :-)

Boldog ünnepet kívánok...kinek-kinek a hite szerint :-)

Szeretettel : M. :-)

Meghitt pillanatok a hálószobánkból... :-)

Az elmúlt időszakban önmagunkkal...gyermekeinkkel és párunkkal töltött meghitt pillanatokkal foglalkoztunk...
Gondoskodással teli perceket varázsolva a szűkebb családunk körébe...
Tettük mindezt azért , hogy végre visszataláljunk önmagunkhoz...önmagunkon keresztül gyermek énünkhöz...saját gyermekeinkhez és párunkhoz...

Advent szentséges időszaka számomra a legszebb és legvarázslatosabb időszak mindehhez :-)

Kaptam visszajelzéseket...és nagyon örülök , hogy minden kétséget kizáróan...helye van ezeknek az írásoknak és javasolt meghitt perceknek az életünkben :-)
Helye van azért , mert sokan tartanak velem az úton...
Helye van azért , mert bizony az "út" során sokféle érzelemmel találkozunk...
Az érintések különféle érzelmeket csalnak bennünk életre , amelyek felfedezése , elfogadása cseppet sem egyszerű...

Végtelenül hálás vagyok ezekért az őszinte vallomásokért és főként a bizalomért...
A megtapasztalások nem csak a velem utazókban jönnek a felszínre...hanem bennem is...

Egyébként semmi értelme sem lenne az egésznek...

Megélem jómagam...és a környezetem is...hiszen együtt utazunk...

Úgy tapasztalom , hogy az önmagunkkal való út egyre nagyobb mélységekbe repít...és ez olykor komoly ellenállásba torkollik...

Kérlek...legyetek végtelen nagy türelemmel önmagatok iránt...
Sehová nem sietünk...

A cél...önmagunk elfogadása és feltétel nélküli szeretete...
Ez után jöhet mindenki más...

Addig nem sikerülhet...amíg önmagunkkal nem sikerül...
Ezért hát...végtelen türelem :-)

Aztán ha mégsem sikerül...(mert nekem se sikerül mindig...)vizsgáljuk meg mi okozza az ellenállást...

Ha szükséges bátran kérjünk segítséget...
Erre valók a különféle alternatív terápiák...közöttük azok , amelyekkel jómagam is dolgozom...

A blokkok felfedezése és feloldása után folytathatóak  a gyakorlatok :-)

Az elmúlt időszakban a párunkkal való meghitt pillanatok felébresztéséhez "láttunk hozzá"...

Aprókat haladunk hiszen végtelenül érzékeny "pályán" lépdelünk...
A férfiak zömében racionális gondolkodása nehezen tűri az érzelmek világát...

A fürdőszoba meghitt világából áttérhetünk a hálószobánkba...

A meghittség elengedhetetlen jelenesetben is...

Itt már egy kicsit több gyertyát...mécsest és sejtelmes fényeket javaslok...de az illatok most is legyenek diszkrétek...ugyanis nem a szexuális aktus elérése a cél...
...és ez nagyon fontos...

Egymás újbóli felfedezése a cél...a figyelem...a szemkontaktus...a beszéd...egymás hangjának csendülése...a szem...a száj...a kezek kaphatnak ismét elfeledett szerepet...

Javaslom , hogy az első napokban ne is érjetek a kezetekkel egymáshoz...
Készüljetek a varázslatos percekre...kinek-kinek legyen meg a feladata...
Nevezzetek ki estéket , amelyeket együtt fogtok tölteni...higgyétek el...semmi baj sincs abból ha ez nem minden este van így...

Az első napokban kapjon szerepet a száj...a fül és a szemek...
Készítsetek gyümölcs tálat azokból a gyümölcsökből , amelyeket mindketten szívesen fogyasztotok...
Készülhet puncs...forralt bor...téli tea...de ha szívesen iszogattok jófajta finom bort vagy pezsgőt...hát legyen...
A fontos , hogy élvezzétek az együtt töltött perceket...

Jelzem...az első időben csupán 15-30 percet javaslok...és a kezeknek még nincsen szerepe az együtt töltött időben :-)

Ha nagyon elszoktatok már ezektől a meghitt percektől...bizony ennyi épp elég lesz...hiszen fura dolgok kerülhetnek napvilágra :-)

Ízlelgessétek az együtt töltött időt és ne feledjétek az önmagatokkal töltött időt sem...folytassátok tovább az utazást :-)

Nagyon fontosnak tartom megjegyezni , hogy ez  a "lassú" és figyelmes gondoskodás nagy mértékben csökkentheti az impotencia stressz okozta problémáját is...ahol minden kétséget kizáróan nincsen szó semmilyen szervi vagy egyéb elváltozásról...

Az elkövetkező napok meghitt pillanatainak ezeket a perceket javaslom , kiegészítve az előző meghitt pillanatokkal ..lehet ez az idő egy-két hét is...

...hiszen sehová sem sietünk...élvezünk minden percet és pillanatot :-)

Visszajelzéseket  a jamarcsi@gmail.com villámlevél címre írhattok...

Mivel az írás bővebb változata hamarosan a Női Varázs délutánok szerves részévé válik...(ezért kicsit elnagyoltnak és kevésbé kidolgozottnak tűnhet)...természetes , hogy nem kerül teljes egészében leírásra...
De higgyétek el...ez a változat is remekül működik :-)

Csodálatos utazást kívánok...

Szeretettel : M. :-)

Az elmúlás pillanatai...szüleinkről... :-)

Ez most egy kicsit más témájú bejegyzés lesz , mint ami az utóbbi időben a "tollamból papírra" vetődött :-)

Más lesz...mert párhuzamosan sok minden történik...

Mivel már egy éve emésztem a gondolatot és figyelem a környezetemet...beszélgetünk is a témáról...úgy gondoltam megosztok belőle néhány gondolatot...

Édesanyám sajnos már jó néhány éve elment tőlünk...
Így ennyi év távlatából néhány hónapja értettem meg...Ő örökre fiatal marad :-)

Édesapám él...lassan 70 éves lesz :-)
Egész életében tetterős férfi volt...mindig jött-ment , ahogyan az életvitele kívánta...
Ma sem látszik rajta a kora...egyszerűen szerencsés géneket örökölt...pedig talán az élet hozzá sem volt mindig kegyes...
Végig élte mindazt , amit jómagam élek még mindig a gyermekeimtől...hatalmas közönyt...
...és a sors "fintora" , hogy ezt éppen Én tettem vele anno...gyerek fejjel...

Amikor a szüleinkre nézünk azt hisszük örökké fiatalok maradnak...
...és bár tudjuk,hogy nem így van...de nem látjuk meg...szándékosan nem akarjuk meglátni...

A tavalyi év két olyan betegséget hozott az életében amibe , más külön-külön is belehalhat...vagy élete hátralévő részére magatehetetlenné válik...
Aput két hónapon belül érte mind a kettő...így a tavaszt , nyarat és őszt ágyban vagy gyógyulással töltötte...kimaradt egy év kertészkedés az életéből...egy év rendszeres szeretetteljes kerti munka...
Csodálatosan felépült...ami elsősorban az otthoni szeretettel teli gondoskodásnak köszönhető...szerintem :-)

Visszakapta a jogosítványát is...tehát elméletileg mindennek vissza kellett volna állnia a régi kerékvágásba...

Látszólag így is történt...új év...egész évben kerti munka...rendszeres mozgás... :-)

De Apu megváltozott...

Valami történt időközben...

Egészsége korához képest most is remek...

Türelmetlenné vált..úgy viselkedik , ahogyan sohasem láttuk...úgy beszél , ahogyan sohasem hallottuk...

Türelmetlenné vált...elsősorban önmagával szemben...az egy év kényszerpihenő kihozta az idősödés jeleit...

...és ezt otthon senki nem vette észre...

Apukánk már nem 40-50-60 éves...hanem közel 70 !

Én voltam az egyetlen , aki sok hihetetlen konfliktus után megkérdeztem , hogy mi az ami bánja...mi történik benne...miért viselkedik úgy ahogyan viselkedik ?

Ezután beszélgettünk a testvéreimmel...4-en vagyunk...
....senkinek nem tűnt fel , hogy Apu megöregedett...?

...és sajnos Apu ezt képtelen elfogadni...

Képtelen feldolgozni , hogy egyszer csak "rászakadt" az "öregség" ...az örök tevékeny férfiból nehézkesebb és kissé ügyetlenebb...darabosabb ember lett...

Ma is egész nap kint van a kertben ha teheti...kertjének csudájára járnak ma is...abban még egy gazt sem láttam életemben...
De mindez már sokkal lassabban megy...több pihenést igényel...

Sokat elmélkedem rajta...mivel is segíthetnék?

A beszélgetésen kívül nem találtam jobb megoldást...jobb terápiát...amiben Ő is partner lenne...

Így ha lehet...megyek...sokkal ritkábban mint azt Én szeretném...

Ahogyan ezeket a dolgokat tapasztalom...egyre világosabb lesz számomra , hogy vannak emberek akik egész életükben nem veszik észre szüleik lassú elmúlását...
Ha betegek lesznek...akkor is csupán a betegség miatti elmúlásra figyelnek és nem veszik észre azt , hogy a testük is természetszerűleg öregszik...legfeljebb a betegség által sajnos gyorsabb a folyamat...

Ahogyan Mi gyermekek örökké gyermekei maradunk a szüleinknek...a szüleink mindig a Mi fiatal szüleink maradnak...

De tudomásul kellene vennünk az elmúlásukat...és figyelni...segíteni kellene nekik...

Meg kellene végre kérdezni Tőlük...mit éreznek , fáj-e valahol...mit éreznek másként az elmúlás miatt...milyen segítséget adhatnánk...milyen emlékeket őriznek magukban...milyen titkaik vannak...(talán ma már elmesélik...)...szóval törődni kellene végre Velük is...

Hát ennyit gondolatébresztőnek...
Itt a tél...jönnek az ünnepek...ennél szebb időszakot el sem tudok ehhez képzelni...
Lássuk meg szüleink elmúlását...mert soha többé nem jönnek vissza...és késő lesz rajta búslakodni...mert remélem azért legalább elvesztésük után vannak , akik búslakodnak az elmulasztott percek miatt...

Szeretettel : M. :-)

Meghitt pillanatok a párunkkal... :-)

Pontosan tíz napja annak , hogy a meghitt pillanatok megteremtéséről elkezdtünk beszélgetni...
Tíz nap...amit meghitt pillanatok között tölthetünk önmagunkkal...

Tíz nap...ami egyre közelebb visz önmagunkhoz :-)

Ma folytatom ennek a sorozatnak a következő két lépésével...

De kérlek benneteket az önmagatokkal való foglalkozást semmiképp se hagyjátok abba...minden menjen párhuzamosan :-)

Ne feledjétek...csupán néhány percről van szó...ha lehetséges...mindennap :-)

Egyre közelebb kerülünk az ADVENT szépséges ünnepéhez....közelebb ahhoz a varázslathoz , ami bizony elsősorban bennünk kell , hogy megszülessen...és majd csak azután a bennünket körülvevő világban :-)

Ahhoz , hogy a varázslat megszülessen...életre keljen...bizony tennünk is kell :-)

Miért ne kezdhetnénk akár már ma...miért kellene vele várni még egy hetet ?
Jómagam tegnap délután megteremtettem a varázslat következő lépését a környezetemben...
Igen nehéz hetem volt....és bevallom zaklatott is lettem így szombatra...
Arra gondoltam,hogy lazítani kellene...

Mindannyian mások vagyunk...így mindenkinek mást és mást jelent a lazítás :-)

Én mint szerintem nagyon sok nőtársam takarításra adtam a fejem...na nem mintha nem csinálnám egyébként...csak ez most más volt :-)

Szóval elővettem a karácsonyi díszeket...gyertyákat...zenét kapcsoltam és nem egészen öt óra alatt varázslat történt :-)

...elmúlt a feszültség és fájdalom...ünnepi díszbe öltözött az otthonom...
Egy héttel Advent előtt...
Bevallom...nagyon meghitt és varázslatos :-)

Javaslom kezdjétek el Ti is...nem fogjátok megbánni :-)

A családnak nagyon fontos , hogy érezzék a biztonságot...és lássuk be ez a feladat bizony a miénk...nőké...anyáké :-)
Bár azt hiszem ne várjunk üdvrivalgást cserébe...de higgyétek el...titkon legbelül hálásak lesznek érte :-)

Foglalkozzunk gyermekeinkkel minél többet...kinek-kinek a saját igényeihez mérten...legyünk velük figyelmesebbek...hogy érezhessék...van egy hely , ahol mindig biztonság várja őket :-)

Azt gondolom eljött az idő arra is , hogy a meghitt pillanatok végre kifelé is irányuljanak :-)

Ezekben a feszült időkben és így év vége felé közeledve mindenkin hamarabb érezhető lehet az ingerültség...a türelmetlenség...egyszerűen fogytán az erőnk...

Ha elcsendesedik a ház itt az ideje a párunkkal is foglalkozni :-)

Először még maradjunk a fürdő varázslatos világánál...

Teremtsünk meghitt pillanatokat a párunk számára...

Figyelem...a férfiak nem feltétlenül kedvelik a "csupa gyertya és illatfelhő" világát...ezért legyünk hát óvatosak :-)
Elég két-három mécses vagy egy-két fehér és piros gyertya a fürdőbe...
Egy forró...habos...hívogató fürdő...javaslom a levendula illatot...diszkrét és mégis pihentető a hatása...
Ha belefér a hangulatba...szólhat lágy zene...de ne erőltessük így az első alkalmakkor még...épp elég szokatlan lehet maga a helyzet is a számukra...
...itt most "négyen vagyunk"...a párod az "Ő gyermeki énjével"...és Te kedves olvasó , aki most a "gondoskodó éneddel" vagy jelen ezekben a meghitt percekben...
Emlékszel hogyan fürdeted vagy fürdetted a gyermekedet / gyermekeidet...?

No itt most éppen ez fog történni...

Kezdjétek a lábainál...sajnos nagyon elfeledett testrészünk...már-már mostoha...pedig nélküle sok minden nem úgy lenne ahogyan van...
Teljes tenyérrel simogassátok a lábait és az arcot egyaránt...a többi testrészt már nem fontos...hallgassatok a belső megérzéseitekre...nem tudtok hibázni :-)
Figyelem...a láb egy nagyon intim terület...ezt ne feledjétek...
Aztán haladhattok fölfelé a testén...ahogyan mindennap önmagatokat is kényeztetitek...
Szívből ajánlom az arcot...kérlek ne felejtsétek ki...nagyon fontos...hiszen az arc érintése sajnos elfeledett...vagy ha mégsem , hát elég ritkán kapja az a szerető anyai érintést...amit gyermekkorunkban :-)
Legyetek viszont egyben óvatosak is...merőben új érzelmek kerülhetnek napvilágra...felelevenedhetnek a régi emlékek...érzelmek...adjatok időt mindennek az egész meghitt együttlét alatt...

Figyeljetek egymásra :-)

Ezeket a pillanatokat ha lehetséges mindennap...de két naponként jó lenne megismételni...végtelen sok stressztől szabadul fel ilyenkor a párunk...hiszen a víznek csodálatos tisztító ereje...míg az érintésnek gyógyító ereje van :-)

Párhuzamosan pedig maradjon meg a "meghitt pillanat gyakorlata önmagunkkal" is :-)

Ezt a gyakorlatot a párunkkal egy-három hétig javaslom...attól függően , mennyire távolodtatok el már egymástól és mennyire vagytok elszokva ezektől a meghitt percektől...aztán hamarosan "bemegyünk" a hálószobába...


Érkeznek hozzám visszajelzések...ha van kedvetek írni Nekem...szívesen venném...beszélgethetnénk is róla...
Minden elérhetőségen rajta van a www.noivarazs-marcsi.hupont.hu  oldalamon...természetesen privát levelezésre gondolok...hiszen igazán bensőséges pillanatokról van itt szó :-)

Szívből kívánom , hogy boldog és felszabadul perceket töltsetek most már a párotokkal és gyermekeitekkel is :-)

Szeretettel : M. :-)

Meghitt pillanatok önmagunkkal... :-)

Az elmúlt időszak történései...az új munkám helyszíne ...a hozzám fordulókkal való beszélgetések és a saját megtapasztalásaim különleges gondolatokra és tettekre sarkalltak...

Önmagunk szeretete a legfőbb és legfontosabb dolog kellene,hogy legyen ezekben a próbatételekkel teli világban...
Ezzel a kijelentésemmel úgy érzem nem leszek túl népszerű...de bevallom mégis így érzem...így hát miért is lennék álságos...


Oly sokszor hallottuk már...itt és ott , hogy minden onnan kezdődik , amikor is felmerjük vállalni önmagunk szeretetét...
Ez valóban nagyon szép és főként igaz...DE roppant könnyű ezt mondani...és nagyon nehéz "csinálni"...

Kezdődik mindjárt azzal..."hogyan is kezdjünk hozzá?"
Tudom , hogy ez így nagyon "kockára" sikerült kérdés...de valahogyan "kezdeni" kellene...

Jómagam a felnőtt énemtől indultam amikor elkezdtem...ez szerintem sokkal nehezebb , mint amit az utóbbi időben felfedeztem...

Van egy kicsi története a dolognak...erről írok néhány szót , hogy jobban érthető legyek...miért is javaslom most az elindulást innen...

Anno...amikor elváltam sok-sok fájdalmas folyamaton mentem keresztül...sok mindent és sok mindenkit veszítettem el...

Ahogy múltak az évek...rájöttem , hogy mindenkiben kell , hogy legyen szeretni való rész...

Kerestem a volt férjemben...nagyon kerestem , hogy miért is tudnám most szeretni , azok után amik történtek...de nem találtam semmit...
...és akkor egyszer csak bevillant hosszú idő után...keressem a 'gyermek énjét'...

Számomra itt lett meg , amit kerestem :-)

Ma is azt mondom , hogy nagyon nehéz egyik napról a másikra meghitt pillanatokat találni önmagunkkal...ha már évek óta nem foglalkozunk azzal , aki bennünk él...

Sokszor ajánlottam azt a módszert , amit jómagam követek már egy ideje...függetlenül attól , hogy tapasztalatom szerint hihetetlen megélésekben és felismerésekben volt általa részem...

Jómagam segítséggel ezeket a helyzeteket tudtam kezelni , mert volt hozzá bátorságom és nyitottságom...de ez nincs meg mindenkinél...ami persze cseppet sem baj :-)

Azt hiszem ha most elkezdjük ezt a gondoskodást önmagunkkal kapcsolatban...tavasszal az új élet születésére már teljesen újjászülethetünk mi is...

A másik módszert...amit ajánlok újabban a barátaimnak...az óvodában való munkám is ihlette :-)

Csodálatos dolog ennyi csillogó szemű és szép reményű gyermek között dolgozni :-)

Mivel a volt férjem esetében a 'gyermeki énjében' találtam meg az általam szerethető lényt...és látom az ovi lurkóit...azt hiszem itt nagyot nem hibázhatunk :-)

Kezdjünk mindent a saját gyermeki énünknél...

Teremtsünk meghitt pillanatot a magunk számára...
Húzódjunk el kicsit a fürdőszobánk meghitt fényei közé...
Gyújtsunk fehér és piros gyertyákat...ha tehetjük...
Engedjünk egy kád forró fürdőt...legyünk ketten...Én és a gyermeki énem...esetleg szóljon lágy zene...

Emlékezzünk...emlékezzünk arra milyen meghitt pillanatokat éltünk át szüleinkkel , amikor az est fénypontjaként fürödni "mentünk"...
Álljunk meg néhány pillanatra...adjunk időt az emlékeinknek...

Aztán haladjunk tovább...

Haladjunk tovább saját gyermekeinkkel történő fürdetések időszakára...
Álljunk meg néhány percre...engedjük az emlékeket a felszínre jönni...

Most emlékezzünk a bennünk lévő gyermekre...vajon Ő vágyná ezeket a meghitt pillanatokat?...
Engedjük felszínre törni a vágyakat....vajon gyermeki testünk és lelkünk vágyik erre a gyengédségre?

Hát persze , hogy vágyik...

Akkor adjuk meg neki...amire már oly rég óta sóvárog...töltsünk kettesben egy kis időt...
Fürödjünk meg...fürdessük meg minden testrészünket...ahogyan annak idején velünk tették a gondoskodó szülői kezek...és ha már mi magunk is szülők vagyunk...ismételjük meg...ahogyan ezt a gondoskodást mi magunk a gyermekeinknek adjuk/adtuk meg...

Ha tiltakozás van bennünk...engedjük el...ez az "agyunk műve"...
Ha a szívünk van jelen a pillanatban...ezek a dolgok minden gátlás nélkül...szívünkből jönnek...
Engedjük , hogy megéljük a törődés...a szeretet...a gondoskodás perceit...

Adjunk időt magunknak...

Csupán néhány percről van szó...és mint tudjuk...a víznek és a mosdatásnak komoly megtisztító ereje van... :-)

Adjunk magunknak három hetet ebben a gondoskodásban és figyelemben...

Három hét után gyökeres változásokat fogunk tapasztalni önmagunkon...és a bennünket körülvevő családtagjainkon :-)

Hozzuk vissza a meghitt perceket a családok életébe...hozzuk vissza a hálószobáinkba...hozzuk vissza a szeretet valódi erejét , hogy minél könnyebben tudjuk a mindennapok kihívásait kezelni :-)

Sok boldog percet kívánok a Velem utazóknak...hamarosan folytatjuk :-)

Szeretettel : M. :-)

Különleges napokat élünk... :-)

Most néztem...épp egy hónapja kerültek fel gondolatok az oldalra...és az sem Tőlem származott...
Valahogy nem jöttek...
Végtelen sok dolog történt velem és bennem az elmúlt hónapban...de nem kívánkoztak kifelé...
Hihetetlen érzékenységet tapasztalok....
Bevallom először nagyon megijedtem...még akkor is ha igen régóta másfajta figyelemmel élek a világban...
Elég rémisztő az a perc amikor utazom a városban...és egyik pillanatról a másikra jön bennem valami gondolat...még rá is csodálkozom..."hát ez meg honnan érkezett?"
...aztán jön egy telefon...egy telefon attól az ismerőstől , akivel kapcsolatosan az imént a gondolat érkezett valahonnan...és szóról-szóra elmondja mindazt , amire néhány perce éppen rácsodálkoztam...
...és ezek az érzékelések ismétlődnek napról-napra...egyre sűrűbben...egyre erősebben...
Bevallom...komolyan megijedtem...mi több...egyre aggasztóbbnak tartottam a dolgot...

Vajon kezdek megőrülni????

Aztán szeptemberben egy ismerősöm , akivel már rég nem találkoztam...ismét részese akart lenni az életemnek...még beszélgettünk is telefonon...de mivel mindketten igen elfoglaltak vagyunk...a dolog ennyiben ki is merült...

Míg nem egyre többször ébredtem fel éjszakánként azzal , hogy ez az ismerős gondol Rám...

Aggódtam...de hagytam egy hónapig a dolgot...remélve , hogy "majd elmúlik"...jelzem...nem múlt...épp ellenkezőleg...

Hozzá kell , hogy tegyem...egyre szótlanabbá váltam...még akkor is ha jól éreztem magam a bőrömben :-)

...eltekintve ettől az "apróságtól"...

Egy hónappal később döntöttem...beszélnem kell az ismerőssel...ez nem mehet így tovább...

Mivel abban biztos voltam , hogy magát a történést bátran elmondhatom neki...épp úgy ahogyan történt , mert nem hív Rám orvost...hát beszélgettünk...
Nem csak arra a kérdésemre kaptam választ , amit fel is tettem...hanem arra is , amire csupán gondolatban volt még időm a beszélgetés kezdete óta...
Megérzésem minden pillanata igaz volt !

Az , hogy a testvéreimmel , Édesapámmal...a családommal...gyermekeimmel ezek a dolgok mindennaposak ez számomra egyértelmű...még akkor is ha nem kifejezetten spirituális beállítottságúak néhányan...és nem is adunk rögtön hangot ezeknek a furcsa kommunikációknak :-)

De azt...hogy számomra viszonylag idegen emberekkel is működhet ez a fajta "kapcsolat"...eddig csupán csak könyvekben olvastam...hittem , hogy lehetséges...de nem tapasztaltam...

Ma már igen...és a barátaimmal is működik :-)

Egy röpke pillanatra megfordult a fejemben...egek...lassan nem kell telefonszámlát fizetnem? :-)

Tapasztalataim szerint nem csak azokkal kapcsolatosan működik , akik életüket spirituális oldalról is élik...hanem másokkal is :-)

Szóval...különleges időket élünk :-)

Aztán ezzel párhuzamosan van még "egy kis változás"...

Valahogy úgy érzem...minden felgyorsult...
Na jó...ez már régóta így van...de most valahogy akkor is másként történnek az események...

Azt tapasztalom , hogy "a pénzügyi világ az utolsókat rúgja"...olyan ez , mint amikor ránk akarnak valamit kényszeríteni...valamit , amit mi nem akarunk...és egyre erősebben...

...ereje épp attól függ , hogy mi mennyire állunk ellent...

Fogalmam sincs mi lesz majd azután... ha valóban megtörténik...de valahogyan nem is érdekel...egyszerűen hagyom , hogy történjenek a dolgok körülöttem...az életemben...
Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni , amit csak tudok...bizonyos dolgokkal kapcsolatban , de belerokkanni...bele betegedni az esetleges nyomásba nem fogok !

Egyik napról a másikra azt tapasztaltam , hogy érdektelenné váltam bizonyos dolgokkal és emberekkel kapcsolatosan...
Aztán ahogy múlnak a napok rájöttem...ami eddig fontos volt...ma már nem biztos , hogy az...vagy épp nem úgy ahogyan eddig...

Fura dolgok ezek...

Akkor éreztem magam így legutóbb , amikor Édesanyám egyik napról a másikra elment...
Hónapokig tartó mély állapot volt...

Akkor azt GYÁSZnak neveztem...
De akkor ma mi lehet?

Amikor nem tudok valamit pontosan "megmagyarázni"...mindig azt mondom viccesen..."hát ilyenek a bolygóállások"... :-)

De azon túl , hogy megnézem Jenő ( Kalo Jenő ) aktuális kisfilmjét minden héten...akkor sem tudom milyenek a bolygó állások...fogalmam sincs mi zajlik  a világban és azon kívül...

Kedves Jenő...MI TÖRTÉNIK ? 

"Csak" azt tudom...valami zajlik bennem...valami nagy változás már egy ideje...és egyre inkább a felszínre kívánkozik...

Különleges napokat élünk...

Szeretettel : M. :-)